Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium (VI. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

A fejlett világ társadalma a fejletlen világban veszélyek együttesét látja. így okoskodik: ahogy kilépünk világunk zárt kerítése mögül, mindenütt veszélyek leselkednek ránk. Oroszországban a maffiák, délen az iszlám fundamentalizmus stb. Mindenütt háború. Ezért nekünk egyre szorosabbá kell zárnunk határainkat, egyre erőteljesebben kell védelmeznünk nyugodt fogyasztásunkat.

Ez borzasztóan deffenzív magatartás. Ez a gondolkodás híjával van a helyzet megoldására irányuló bármiféle elképzelésnek. Egyetlen törekvése van: elnyújtani a magas szintű fogyasztás korszakát, amilyen hosszan csak lehet.

Más a helyzet a fejletlen országokban. Régebben, a harmadik világ esetében, a fejlett és fejletlen államok közötti konfrontációnak lehettünk tanúi a különféle el nem kötelezett mozgalmak, a nemzeti felszabadító és egyéb mozgalmak formájában. A fejletlen világ ma már nem támad, taktikát változtatott — a konfrontáció helyett a behatolás módszerét alkalmazza. Elgondolása a következő: mivel a nyugati civilizáció erődjeit képtelenség frontálisan megrohamozni, be kell az erődökbe szivárogni. Ez a XX. század következő nagy hullámának mechanizmusa: a fejletlen világ megpróbál behatolni a nyugati világba, betelepül oda, hídfőállásokat létesít. Az egyes országokban ez más-más mértékben jár sikerrel, bár célországként azok az országok vezetnek, amelyeknek gyarmatbirodalmuk volt, vagyis Franciaország, Anglia, Hollandia; részben egészen más okokból változik az USA is —, a fehér ember terének korlátozása azonban tart, és ez a folyamat tovább erősödik. Ez a XX. század nagy migrációinak utolsó hulláma.

Ami a globális politika időszerű tendenciáit illeti, itt három nagy konfliktus vonulatot figyelhetünk meg.

Van a nacionalista konfrontáció — ez mindenütt erős, aktív, érzelmekkel telített elem. A másik frontot a legkülönfélébb rendű és rangú rasszista konfrontációk jelentik. A harmadikat a vallási fundamentalizmusok. Ezek köré a fő és nagyon jól látható ideológiák köré csoportosulnak a mai világ feszültségei.

Az egésznek az a lényege, hogy mindez egy általános destabilizáció légkörében zajlik, amely destabilizációt legalább három jelenség mélyít el:

először — a politikai életben egyre jobban elharapózó korrupció, amely megbénítja ezt a politikai életet, a politikai osztályt pedig megfosztja a hatékony kormányzáshoz nélkülözhetetlen presztízstől;

másodszor — az egyre növekvő szervezett, fegyveres bűnözés, amely ma már komoly és kiterjedt nemzetközi hálózatot alkot;

harmadszor - a kábítószer-üzlet: a narkotikumok termelése, csempészése, kereskedelme stb. Az olyan fogalmakkal, mint a kábítószer-háború, a kábítószer-diktatúra, a kábítószer-gangek ma már naponta találkozunk az újságokban. Ezek mind azt mutatják, hogy a narkotikumok világa szorosan összefügg az erőszakkal, hogy hatalmas és hogy állandóan terjed.

Óriási jelentősége van a fegyveres bűnözésnek: a fegyverkezés és a fegyverkereskedelem fokozatosan kicsúszik a társadalmi ellenőrzés alól. Zajlik a fegyverkezés privatizálásának folyamata. A volt Szovjetunió területén például vannak olyan katonai egységek, amelyek magánhadseregekké alakultak, élükön olyan tábornokokkal, akik fittyet hánynak a Főparancsnokság utasításaira. Ezek a hadseregek kapcsolatban állnak a hadiipari komplexumokkal, és az állami ellenőrzést megkerülve folytatnak fegyverkereskedelmet saját felelősségükre. És itt nemcsak hagyományos fegyverekről van szó, hanem - s ez különösen veszélyes — hasadó anyagok kereskedelméről is.

75