Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium (VI. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

kultúrája is falusi kultúra volt. A prognózisok a városoknak nagyon lassú növekedést jósoltak. A parasztság tömeges migrációja ezzel szemben teljesen megváltoztatta a városok képét.

Az emberiség paraszti társadalomként lépett a XX. századba, és városi-paraszti társadalomként lép ki belőle. Megváltozott a világ struktúrája - a városi tényező egyre nagyobb mértékben kezdte meghatározni a kultúrát, az emberek külső megjelenését, érdeklődését, foglalatosságát. Sőt, ha a fejlett országokat tekintjük, ott ma minden a városokban dől el. Mi több - a fejlett társadalmat és a modern világpiacot gyakorlatilag a paraszti osztály likvidálása jellemzi. Ezért védekezik annyira a parasztság a modernizációval szemben! Létéből, lényegéből adódóan mindig is védekezni fog - mert számára a modernizáció a halált jelenti.

A fejlett társadalomban a paraszti osztály az aktív dolgozóknak csak mintegy 3-5 százalékát teszi ki, vagyis nem képvisel erőt. Mindez azért van, mert egyszerűen nincs rá szükség - a műszaki fejlődés a mezőgazdaságban olyan méreteket öltött, a mezőgazdasági termelés a fejlett országokban olyan könnyű lett, hogy a parasztság — mint tömeg, mint erő — fölöslegessé vált. Ráadásul törvényszerűség, hogy minél kevesebb a paraszt, a mezőgazdaság annál termelékenyebb. A leghatékonyabb mezőgazdasággal rendelkező országokban a legalacsonyabb a parasztság százalékos aránya! A XX. század ezért a paraszti osztály fokozatos likvidálásának korszaka. A fejlett országok a parasztsággal mint az új időkhöz nem illő anakronizmussal lépnek be a XXI. századba.

Ugyanez vonatkozik, bár kisebb mértékben, a hagyományos munkásosztályra is. A modern társadalomban nincs klasszikus értelemben vett munkásosztály. Ezért — érdekeinek megfelelően - a munkásosztály is harcolni fog a modernizációs mozgalmak ellen.

Létrejönnek tehát a tömegtársadalmak... Ezek pedig igen fogékonyak mindenféle ideológia iránt. Hiszen amikor a paraszti tömegek a városba kerülnek, nincs ott semmiféle kulturális talajuk, légüres térben lebegnek. így aztán, hogy valamiképpen gyökeret eresszenek, szívesen hallgatnak különféle demagógiákra és utópisztikus elképzelésekre. A városba került falusi tömeg nagyszerű táptalajt jelent mindenféle totalitárius rendszer számára. De még ha nem totalitárius ideológiák is ezek, mindenképpen káros populizmussal van dolgunk.

Ezek az ideológiák támaszra lelnek a tömegekben, fejlődésnek indulhatnak. Ezért került be a történelembe a XX. század a totalitarizmus évszázadaként - és ez a másik jellemzője.

A XX. század azonban arról is nevezetes - és erről már kevesebb szó esik -, hogy a harmadik világ létrejöttének időszaka. Ez a folyamat a század közepén kezdődött, és teljesen megváltoztatta a világ térképét. Egész kontinensek - Afrika, Ázsia, Dél- Amerika - váltak, legalább formálisan, függetlenné. Ez a XX. század harmadik jellemzője.

A negyedik jellegzetesség a technológia, főleg az informatikai és elektronikai technológia, viharos fejlődése, s ez hihetetlen mértékben változtatta meg világunkat és társadalmainkat. Sokan egyenesen azt állítják, hogy ez a század fő forradalma. Teljesen új fogalmak születnek: kibernetikus tér, információs sztráda stb., a gondolkodás és képzelet olyan új kategóriái látnak napvilágot, amelyeket nehéz fölfognunk.

Ennek az új kommunikációs világrendszemek a kialakulása azonban a társadalmi változások következő fázisához vezet. Először létrejött — de csak a fejlett országokban - a tömegtársadalom. Most azt látjuk, hogy a tömegtásadalom globális társadalommá alakul, amelyben viszont már mindenki részt vehet. A kommunikációs eszközök olyan fejlettek, hogy az egész bolygót, az egész emberi nemet bevonják eb73