Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium (VI. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

városokat körülvevő, állandóan segélyre szoruló, víz nélkül sínylődő nyomornegyedek, stb.).

3. -New Gipsy’s (Richard Parker kifejezése). Parker úgy véli, hogy a világon növekedni fog azoknak az embereknek, sőt, társadalmaknak a kategóriája, amelyek improduktív módon a kereskedésből, csencselésből, spekulációból fognak élni ideiglenes és marginális tevékenységet folytatva a fejlett társadalmak perifériáján. Ez az új osztály a műszaki civilizáció vívmányain (rádió, televízió, farmerruha, autó) fog élősködni. Képviselői mozgékony, agresszív, vállalkozó szellemű, kultúrálatlan emberek; dinamikusak, de nem a termelés, hanem a csere szférájában.

Vajon a szegényebbek hajlandók lesznek-e örökre a társadalom perifériáján élni? Már ma is szorongatják a gazdagabbakat, pressziójuk folyton növekszik. Szemünk előtt zajlik Latin-Amerika, Ázsia és Afrika lakóinak a fejlett, gazdag országokba irányuló inváziója. Csatlakozik hozzájuk Kelet-Európa és az egykori Szovjetunió.

Ha a gazdagabbak fokozatosan adagolva fogják befogadni a szegényeket, akkor ez a vérfrissítő injekció gazdagító hatást fejthet ki - ahogyan ez régebben is történt a falusi lakosságnak a fejlett, erős és megalapozott kultúrával rendelkező nyugat-európai városokba történő áramlásakor. Ä fiatal falusi betelepülőket olyan korlátozott számban fogadták be a városok, hogy, kisebbségben lévén, kénytelenek voltak az uralkodó polgári kultúrához igazodni, meg kellett azt tanulniuk, tiszteletben tartaniuk annak törvényeit, követelményeit. Ha azonban a migráció hatalmas, elsöprő méreteket ölt, ha megállíthatatlan özönvízként jelentkezik - ahogyan az a bolsevik Oroszországban is történt, amikor a kicsi, gyönge városokat megszállták az elmaradott, szegény és analfabéta vidékekről érkező gyakran mezítlábas és rendszerint kiéhezett, műveletlen parasztok milliói -, akkor a polgári, nyugat-európai értékek eltűnnek a föld színéről. Szembe kell majd néznünk azzal, amit „mongol effektusnak” nevezhetünk, vagyis azzal, amit Oroszország élt át a középkorban - a magasabb kultúra elpusztulásával.

Legfőbb témám a szegények élete. Én így értelmezem a harmadik világ fogalmát. A harmadik világ nem földrajzi fogalom (Ázsia, Afrika, Latin-Amerika), nem is faji fogalom (ún. színes földrészek), hanem egzisztenciális fogalom. Lényege a szegénység, amelyet a stagnálás, a strukturális mozdulatlanság, a regresszióra való hajlam, a végleges elnyomorodás állandó veszélye, az általános kilátástalanság jellemez. A szegénységnek számos megjelenési formája, számos álarca, külseje, számos rongyfoszlánya és lyukas öltözéke, rozsdája és végtagcsonkja, koldusgúnyája és foltja van.

Az a tény, hogy a Föld lakóinak 80 százaléka hiányt szenved, nyomorog és gyakran éhezik is, ez a szomorú tény sokat elárul az ember gyöngeségéről. Nem azt bizonyítja-e, hogy az ember természeténél fogva tehetetlen, ügyetlen, passzív, elveszett teremtés, olyan lény, amely állandóan az Úristen után kénytelen tekingélni, hogy segítséget kérjen tőle, hogy oltalmáért könyörögjön?

Van valami az emberben, az ember által létrehozott társadalmi struktúrákban, ami megnehezíti, hogy jól éljünk (hiszen mindenki jól akar élni!). Olyan sokat tudunk a racionális cselekvési módokról, a gazdaságosságról, a technikáról, s mindez mégis valahol az absztrakció szférájában marad, semmi kapcsolata sincs mindennapi életünkkel.

Ä modem világot a felhalmozott és fejlett teoretikus tudás óriási készletei és az ezek gyakorlati felhasználásának képessége (vagy inkább képtelensége) között mutatkozó őrült különbség jellemzi. Az ember sokat tud (teoretikusan), de nem tudja, hogy mindezt hogyan alkalmazza (a gyakorlatban).

70