Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
- Rólad azt hallottam, hogy becsületes, családos ember vagy. Most Török Adámmal lovagolsz?- Legénykori cimborák vagyunk - mondta kissé türelmetlenül Török Ádám. - Valamikor sokat kártyáztunk együtt. De most már mennünk kell.- Visszahozzátok a lovakat?- Estére itt lesznek - nyugtatta meg Török Adám és felállt. Felálltam én is, akkor Haramász András megkérdezte:- Ezután j óbb életünk lesz?- Sokkal jobb életünk lesz - mondta Török Adám.- Az adóhivatalban ismét magyarul beszélhetek?- Mindenütt magyarul fogunk beszélni - mondtam.-Meddig?- Ezer évig — mondtam. Kimentünk a konyhából az udvarra, elindultunk az istálló felé. Ekkor valahonnan előkerült egy nagy bozontos szőrű, fekete kutya, csaholva nekünk rontott, Török Ádám az orrára csapott a sétabotjával, erre nyüszítve eltűnt a szénakazal mögött, mehettünk nyugodtan a lovakért. Az istállóban hat széles tomporú igásló állt, fejüket a jászol fölé lógatták, zabot ettek, erőt gyűjtöttek az ünnepek utáni napokra. Haramász András hétköznapokon kíméletlenül hajszolta lovait, de bőségesen táplálta is őket, ezért volt igazán jó fuvaros, az ő szekerei sohasem akadtak el a sárban. Az istálló végéből Haramász László jött elénk, nagy darab, csontos fiú volt, kicsit hasonlított az igáslovakra, látszott rajta, hogy belőle is jó fuvaros lesz, bár nem olyan jó, mint az apja, aki egyáltalán nem hasonlított a lovakra. A fiú csodálattal bámult Török Adámra, bizonyára sokat hallott róla a bátyjától, meg másoktól is. Még köszönni is elfelejtett.- Kantározz fel két lovat — mondta neki Török Adám. — Nekem azt a fehéret. Jól fog mutatni a fekete szántóföldeken.- Nekem a legjámborabbat - mondtam.- Ki akarnak lovagolni a határba? - kérdezte a fiú.- Dolgom van néhány tanyán - mondta Török Ádám. - Meg aztán a lovaknak sem árt egy kis mozgás a téli tespedés után. Haramász Lászlónak felcsillant a szeme.- Magukkal megyek. Török Ádám a fejét rázta.- A bátyád belehalt abba, hogy velem lovagolt.- Akkor is magukkal megyek.- Az apád azt akarja, hogy maradj itt az istállóban, és hogy sokáig éljél. A fiú elbizonytalanodott, a szemei már nem fénylettek.- No, mozdulj már! - förmedt rá Török Ádám. Nehézkesen és vonakodva mozdult, méltatlankodva morgott maga elé, aztán mégis a lovak közé ment, felkantározta a fehér lovat és egy hajlott hátú pejlovat. Kivezettük a lovakat az udvarra, a kutya nem mert előbújni a szalmakazal mögül. Török Ádám vastag, télies ruhájában is könnyedén felugrott a fehér ló hátára, engem Haramász László segített fel a hajlott hátú lóra. Azután a fiú kinyitotta a nagykaput és mi kilovagoltunk az utcára. Haramász Laci szomorúan 60
