Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
és vágyakozva nézett utánunk, majd dühösen legyintett, becsukta a kaput, és később jó fuvaros gazda lett belőle. Az igáslovak lustán lépkedtek a Kispest utca közepén, kivittek bennünket a főutcára, onnan elindultunk arrafelé, amerről a magyar csapatok jöttek. A hangos ágyúszó után nagy volt most a csönd, az emberek az ablakok mögül néztek bennünket. Aztán elhagytuk a házakat, átlovagoltunk a Kuszli hídon, és amikor elhagytuk a Kuszli tanyát, jobbra fordultunk az első dűlőútra. Sárosak voltak a dűlőutak, Haramász András jól táplált lovai azonban a megrakott szekereket is kihúzták a sárból, velünk könnyedén és mérhetetlen unalommal cammogtak a fekete szántóföldek és a zöldellő búzatáblák között. Ezen a tájon még egy hajlotthátú igáslóról is meszire lehetett látni. Szép volt a határ, jó termés ígérkezett. Feketics felől az országúton ismét magyar katonai teherautók jelentek meg, lehet, hogy katonákat hoztak, lehet, hogy élelmet szállítottak az Újvidékre menetelő honvédeknek. Mi akkor már a tanyák között jártunk, a tanyasi kutyák megugattak bennünket, de mintha félénken ugattak volna, ember sehol sem mutatkozott. Erősen kapaszkodtam a gyeplőbe és a ló sörényébe, néhányszor így is majdnem lecsúsztam a sárba, vastag télies gúnyában nem könnyű lovagolni.- Nagyon csúnyák lehetünk a szép földek és a zöld búzatáblák között - mondtam.- Szépek vagyunk - mondta Török Ádám. - Magasról nézünk le a búzatáblákra, és ezt a leselkedő tanyasi emberek is látják.- Úgy érzem magam, mintha egy hatalmas, lomha teknősbéka hátán ülnék.- Álmaidban nem ilyen lovakon ültél?- Álmaimban igazi hátaslovakon vágtattam, és pillanatok alatt odaértem, ahová kívánkoztam.- Most is odaérünk, ahová kívánkozunk.- Hová akarsz odaérni?- Először Milacski Iván tanyájára. Amíg a börtönben nyomorogtam, elorozta apámék hat lánc földjét negyven birkáért és nagyon kevés pénzért. Aljasan viselkedett.- Akkoriban igen nehéz időket éltünk.- Most egészen másmilyen nehéz időket élünk - vigyorgott Török Ádám.- Ki akarod rabolni?- Csak visszakérem azt, ami az enyém.- Egy kutyafejű sétapálcával?- Kés is van nálam.-Nem elég.- Fehér lovon ülök, és pisztoly is lehetne nálam. Azelőtt mindig hordtam pisztolyt, ezt sokan jól tudják.- Most nincs pisztolyod.- Ezt te tudod, ők viszont nem. És meg vannak ijedve. Én meg sohasem féltem. Ránéztem Török Ádámra, ő nem imbolygott a ló hátán, lótolvaj korában megtanult megülni mindenféle lovat.- Fehér az arcod. Kifehéredett a börtönben. 61
