Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)

házuk és nagy lóistállójuk volt a Kispest utcában, Haramász Andrást tartották a legjobb fuvarosnak a faluban, kíméletlenül hajszolta a lovait és tekintélyes vagyont fuvarozott össze, azután hirtelen megöregedett és megroggyant, amikor idősebbik fiát egy részeg éjszakán leszúrták a katolikus templom kerítése mellett, de erős lovait és vagyonát megőrizte. Görnyedt háttal, megkapaszkodva és ősz bajusszal fogadott bennünket az öreg fuvaros, nem örült nekünk, engem alig ismert, Török Ádámot viszont nagyon jól ismerte, mégis kezet fogott velünk, de csak a konyhában ültetett le bennünket, és jóformán nem is szólt hozzánk, amíg a felesége be nem hozta a pálinkásüveget és poharakat. Az asz- szony rá sem nézett Török Ádámra, lesütött szemekkel szolgált ki bennünket, azután gyorsan kiment a konyhából, Haramász András csak akkor szólalt meg.-Hallottam, hogy kijöttél a börtönből.- Tizenkét évre ítéltek - mondta Török Ádám. - De csak két évet ültem le. A háború kiszabadított. Nekem mindig szerencsét hoznak a zavaros idők.

Koccintottunk, Haramász András megkérdezte:- Ismét rabolni és gyilkolni akarsz?- Én mindig csak azt veszem el az emberektől, ami nekem jár, — mondta Török Adám. - Ehhez néha kést és pisztolyt is kell használni.- Lovakat loptál a tanyákról. És a fiamat is belerángattd a bajba.- Nagyon értett a lovakhoz - mondta Török Adám. - Sohasem kaptak el bennünket.- Miattad ölték meg.- Én akkor is börtönben voltam.- Jóska téged dicsért a kocsmában, és megverte azt az alamuszi Bálizs Mihályt. Aztán a templom kerítéséig kergette, ahol Bálizs Mihály hasba szúrta egy vadászkéssel. Azért, mert Jóska téged akart megvédeni.- Sohasem kértem, hogy megvédjenek.- Bajt csinálsz akkor is, ha szabadon vagy, meg akkor is, ha börtönben vagy.

Török Adám elunta ezt a vénemberes nyafogást.- Lovak kellenének. Rojtos Gallaival kilovagolunk a határba, körülnézünk néhány gazdagabb tanyán.- Én tényleg csak nézelődni akarok - mondtam.- Török Adám nem elégszik meg a nézelődéssel - mondta Haramász András rosszkedvűen, és megpróbálta megóvni a lovait. - Kantár és gyeplő van, de nyereg nincs.- Nincs szükségünk nyeregre - mondta Török Adám. - Megüljük szőrén a lovaidat. Igaz, hogy Rojtos Gallai csak álmában lovagolt rengetegszer, de én sokat lovagoltam az életben is.- Tudom - sóhajtotta megadóan az öregember. - A Laci fiam van a lovaknál. Őt ne vigyétek magatokkal. Buta és lomha gyerek, nem olyan, mint amilyen Jóska volt, de hát már csak ő maradt nekem. Szép neve van. Haramász László. Szép név, nem igaz?- Szép név - mondta Török Ádám. - Itthon hagyjuk a lomha fiút. Egy puska vagy egy pisztoly is kellene.- Sohasem tartottam puskát és pisztolyt a házamban. Csak kést és baltát.- Kés már van nálam - mondta Török Ádám, és felállni készült az asztal mellől.

Haramász András felém fordult.

59