Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)

- Korán nagyapát csinált belőled.- Alig tizenhat éves volt a lányom, amikor elszöktette. Mellesleg igen bátran viselkedett. Egy este elébem állt az utcán, közölte, hogy el akarja szöktetni Te- rust, mert nincs pénze rendes esküvőre. De mindenképpen a lányomat akarja elvenni feleségül, mert neki szép, magas termetű feleség kell. Azt akarja, hogy szép magas termetű fiai legyenek.- Ezeknek a kis Giónoknak ez a mániájuk - mondta Török Adám. — A nagybátyja, a Gion Antal is folyton ezt hajtogatta. Szerzett is magának egy nagydarab feleséget, aki aztán szült neki egy rakás nagydarab drabális lányt.- Ennek fiai fognak születni - mondtam, és magam sem tudom, miért voltam ebben olyan biztos, de biztos voltam benne, és igazam lett. - A lányom már megszülte neki az első fiút, és továbbra is fiúkat fog szülni.- Lehet - hagyta rám Török Ádám. - Lehet, hogy lesznek még szép termetű Gionok. De olyan magasra sohasem fognak nőni, mint a Törökök.- Mint a Csoszogó Törökök?- Csoszogó az édesanyád - mondta félig tréfásan, félig dühösen Török Adám, mert nem szerette, ha a családja csúfnevét emlegették.

Amíg mi a vejemről beszélgettünk, az alezredes végighallgatta a futárok jelentéseit, azután kiadta a parancsot, hogy vonuljanak tovább a csapatok. Két honvédszakasz Szenttamáson maradt, a többiek elmentek Szőreg és Újvidék felé. A lovasok mentek elől, mögöttük a gyalogság, azután az ágyúk, végül három teherautó. Megéljeneztük őket. Később tudtuk meg, hogy Szőreg előtt felrobbant az egyik teherautó, talán a hegyilakó telepesek robbantották fel, tizennégy honvéd meghalt, őket később a szenttamási magyar katolikus temetőben temették el a főbejárat mellett. De azon az ünnepi reggelen még az élő magyar honvédeknek éljeneztünk.- Pontosan olyan, mint Perczel Mór - mondta Aradi József a parancsnokoló alezredesre mutatva. - Ez a nap a miénk.- Meddig fog tartani? - kérdeztem.

Aradi József még mindig zsebre dugott kézzel sétálgatott előttünk, és magabiztosan azt mondta:- Ezer évig. Ezer éve itt vagyunk, és itt maradunk még ezer évig.- A honvédek is itt maradnak? - kérdeztem.- Itt maradnak.- Akkor jó - mondtam. - Mert ha előbb elmennek, nagy bajba kerülhetünk. A szerbek nem felejtik el, hogy megdöntögették templomtornyaikat és hogy kiloccsantották a harangozójuk agyvelejét.

Aradi József megállt előttem.- Te vagy a Rojtos Gallai István?- Igen.- Váry János beszélt nekem rólad. Azt mondta, hogy ügyes kártyás vagy, és szépen játszol a citerán.- Mostanság már nem kártyázom. De a citerán még játszom. Az éjjel is játszottam.- Mától kezdve ismét mi vonulunk be a községházára - mondta Aradi József. — Szükségem lesz megbízható fegyveres emberekre. Úgy tudom, hogy te kitüntetéssel jöttél haza az első háborúból.

57