Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Vekerdi László: Az Aranymosó öröme és remény/telen/sége
(A névmás éjszakája. Kriterion 1972.) Úgy lehet, épp ez az égi visszfény Buda Ferenc „Türk kulturális kódújának aranyfedezete; de folytassuk még egy kicsit az idézetet A névmás éjszakájá-ból: „Ám a gondolatnak ez az önmagára-türemlése — még az azonosság körén belül is - csak logikai értelemben egyhelyben-maradás. A gondolkodás valóságában sohasem tarthatjuk magunknál folyamatosan ugyanazt a dolgot, hanem legfeljebb újra meg újra birtokba vehetjük. E megújuló birtokbavételnek azonban indítékra van szüksége - és éppen ez az igény a távolság, amely az első birtokbavételt a másodiktól elválasztja.” És amely akár akkora is lehet, mint ami a versbeszédet a fafaragástól elválasztja; az első birtokbavételt a másodiktól. Vagy a faragás inkább kifejezője, meglehet tán teremtője is a távolságnak, amely a második birtokbavételhez kell, ami felébreszti az igényt? Buda „Kezembe sorsolt kés”-ről beszél, amit hiába próbált végleg elhárítani magától más munkák miatt, „mert / ki kell bontani évgyűrűk bi- / lincseiből, a szilva, a tölgy, / a diófa elhalt szöveteiből / ember és fa közös sorsát, / mert kell, hogy váljék a / holt fából újra-eleven. / írás helyett is teszem ezt tavasz / óta.” (Bicskával, ceruzával... Forrás 1974: 1.) Meglehet ez is egyfajta „búcsú a trópusoktól”? Mindenesetre a csönd után keletkezett, jobban mondva a csöndből született újabb versek erősen különböznek a meg- előzőektől, amint észrevette már rég és gyönyörűen megírta Görömbei András: „Az Ébresszen arany síp kötet után Buda Ferenc a hallgatásával volt jelen a magyar lírában. Meg műfordításaival. Hiába buzdították versre bíztató szavak, őszinte baráti aggódások, szinte könyörgések, jóságos szelíd mosoly volt a válasz. Tizenként évi hallgatás után jelent meg 1982-ben a mindössze néhány verset tartalmazó új kötet, a Holt számból búzaszál. Megdöbbentően összegező, a közvetlen élményből a lényeget, létösszegezést kivalló versek. Számadás jellegű kötet. A megrendült hit és a sorsszerűén vállalt, föloldhatatlan erkölcsi tartás, értékőrzés verseskönyve. A létértékek fölötti rendíthetetlen virrasztásé... Nagy erejű, messzire világító metaforák érzékeltetik a virrasztó költői attitűd kegyetlen erővonalatait. A versek belső szerkezete, hibátlansága hitelesíti a létélményt. Bizonyos, hogy válságba jutott itt Buda Ferenc költészetének korábbi nagy ösztönzője, a költői szó cselekvő erejébe, világalakító képességébe vetett hit. A Tanya-hazám ismételten is megnevezi a kételyt: »Kinek használ e dadogó beszéd? A szó magában mit ér?« »Szó, szó, de mit ér?« A Szólásért való ének pedig már mintegy ennek a tudatnak, életérzésnek a következményét, a szavak fogytát panaszolja, a »fekete aszály évadját«, a költői elnémulás kényszerűségét.” (Költő a fekete aszály évadján. Vázlat Buda Ferencről. Alföld 1983: 7.) „Reménytelenség, tehetetlenségérzés fogja össze keményen ezt a versvilágot, a feltűnően megszaporodó bibliai allúziók is ebben az irányban hatnak... Buda Ferenc Legendája kegyetlen parafrázisa a Bibliának: a szenvedés, a kimerültség, a rettenet marad meg, a csecsemő sikoltó sírásában szinte előre sejti a későbbi kín- szenvedést, keresztre feszítést. Mária kimerültén fekszik, a pásztorok és királyok nem érkeznek meg. A költői öntanúsítást József szerepében ismerhetjük fel, ismétléssel is hangsúlyozottan: »Virraszt fönn József, az ács / reggelig ébren. / Szívja a keserű füstöt / szelíden, / eltökélten. « Ebben a magatartásban együtt van a megváltat- lanság tudatosítása, a kibontakozás reménytelensége, a szenvedés fájdalma, de a helytálló ember szelíd eltökéltsége is.” Nem lehetne szebben és pontosabban fogalmazni, dehát az egész tanulmányt beidézni mégse lehet. De mégse spórolható meg egy további mondat, a címadó verssor - „Holt számból búzaszál kizöldül” - tömör értelmezése: „Ebben a képben a személyes tragikumon túli reménység is megszólal, hiszen nem hiábavaló az áldozat, miként nem hiábavaló az értékek óvása virrasztása sem.” Nem hiábavaló, de van-e látszatja? Görömbei nem firtatja a kérdést, áttér a szakmai méltatásra: „Ebben a kötetben az egyes versek ciklusok helyén állnak. Remek parafrázisvers, látomásos, drámai karakterű dal, mese, nagyméretű szerves 27
