Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Vekerdi László: Az Aranymosó öröme és remény/telen/sége
Vekerdi László Az Aranymosó öröme és remény/telen/sége „Ha pedig mégis megkérdezné, mi az, hogy öröm, akkor az édesanya a lehető' legegyszerűbben megmagyarázná: az öröm az, amikor örülünk. A gyermeket pedig egyáltalában nem zavarja, hogy ez nem definíció, hogy nem azzal kezdődik, hogy »ma- gasabbrendű lelki folyamat, amely... «” „Mert tudják a csukcsok, vagy legalábbis érzik, hogy nyelvükkel együtt kulturális értékeik javát is eltemetnék. Egy nyelv kihalása nemcsak közvetlenül, közvetve is semmisít meg értékeket.” (Szilágyi N. Sándor: Világunk, a nyelv. Kriterion, 1978, 105., 239. old.) „A kulturális emlékezet szinkretikus jellege - Oszip Mandelstam kifejezésével élve a »költői szó emlékezete« - révén a lírában valóban virtuálissá váltak az egyes történelmi korszakok és nemzeti kultúrák közti határok, különösképpen a XX. század végére” - kezdi Szőke Katalin felfejteni A költő és műfordító szerepcseréje című értekezésében (Forrás 1996:5) „Baka István költészetének orosz kulturális kódjá”-1. Buda Ferenc A fordítás öröme és reménytelensége című tanulmányában (Forrás 1978: 7-8) az aranymosóéhoz hasonlítja műfordítói munkáját, elbeszélvén kirgiz szólások és közmondások fordításához szükségeltetett cselekedeteit, a sok éves e- lőzményeket és előkészületeket, és főképpen egy - amúgy kitűnő - orosz fordításból készült kirgiz népköltészeti kötet munkálatai közben támadt nyelvi kételyeit. „Lestem az alkalomra, hogy tettenérhessem az orosz fordítót: hol s miben fogott mellé. Evekig váratott magára ez az alkalom, amíg végre - 1976 őszén - sikerült kijutnom Kirgiziába. Mindössze tizenegy nap állt a rendelkezésemre, ezért alaposan ki kellett használnom az időt. Mindenekelőtt a majdan lefordítandó irodalmi anyagot s a nyelv tanulmányozásához szükséges szótárakat igyekeztem beszerezni. Am ez nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy én reméltem. Kísérőimmel több napos szótárszerző expedíciót szerveztünk Frunze egész területén. A könyvesboltokban, a központi könyvelosztóban, a Tudományos Akadémián tett sikertelen próbálkozásaink során szótárhoz ugyan nem jutottam, de kirgiz nyelvismeretem egy teljes mondattal gyarapodott: »Kirgiz szözdük dzsok«. Végtére is kirgiz barátaim önzetlen nagylelkűségének köszönhetem, hogy mégsem kellett szótár nélkül hazatérnem. Nevüket már- csak hálából is ideírom: Musza Dzsangaziev és Kense Dzsuszupov ajándékozott meg egy kirgiz-orosz ill. egy orosz-kirgiz szótárral. Féltve őrzöm azóta is mindkettőt, s nemcsak azért, mert munkámhoz nélkülözhetetlenek. Tudom: kincsről mondtak le az én javamra. A tettenéréshez vezető első lépés tehát egy mondatban összegezhető: oda-vissza tízezer kilométert repültem két szótár végett. Lényegében e két szótár testesíti meg az aranymosáshoz szükséges fövenyt is. S a hasonlat ezúttal legföljebb a féllábára biccent. A kirgiz-orosz szótárnak még aznap éjszaka nekihasaltam a szállodában. Örömmel fedeztem föl, hogy a szócikkekben rengeteg a példamondat, a sajátosan kirgiz kifejezés, a népköltészetből vett idézet, a közmondás. 25
