Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Két ujgur mese (A medve fia; Az étvégyhozó orvosság - Buda Ferenc fordításai)

- Ez meg miféle eső? - kérdezte Elkem.- Anyánk mireánk gondol: vagyunk-é avagy sem, azért sírdogál jöttében, - mondták a madárfíak.

Egy kevés idő múltán meg is érkezett a madár, s a fára leszállván megszólalt:- Emberszagot érzek!- Jóságért jóságot-é, avagy jóságért gonoszságot-é? — mondták a fiókák az anyjuknak.- Jóságra jóságot, gonoszságra gonoszságot, - felelte a Szumrug.

Felálltak ekkor a madárfíak:- Itt az az ember, aki minket megmentett a haláltól s a te ellenségedet, a jal- mavuzt megölte, - mondták.- Mutassátok csak nekem! - szólt a Szumrug.

Elkem előjött a szárnyuk alól. A Szumrug szemügyre vette:- Miért jöttél ide? - tudakolta.

Elkem elmondta, hogy ő maga a föld színéről való ember, és segítséget kérni jött, hogy a föld színére följuthasson.- Rendben van, — mondta a Szumrug, - te ami jót tettél, én is megteszem. Menj el hát oda, ahonnét jöttél, a föld alatti országba, kérj negyven ökröt, vágd le őket, végy negyven tömlőbe vizet, s a hússal együtt hozd ide.

Elkem megtette, amit a Szumrug mondott: kért negyven ökröt a padisahtól, a negyven ökröt levágta s negyven tömlőbe vizet vett, majd a negyven ökör húsával együtt odavitte a Szumrug elébe. A Szumrug jobb szárnyára a húst rakta, balszárnyára a vizeket rakta, közepére meg Elkemet állította:- Jobb felé ha nézek, húst adj, bal felé ha nézek, vizet adj, — mondta.

S a Szumrug repülni kezdett. Jobb felé néztekor Elkem a jobb combját vágta le s azt adta oda, bal felé néztekor a bal szemét vájta ki s azt adta oda. Ezzel a Szumrug feljutott a föld színére, s Elkem leszállt a földre. Elkemre pillantva a Szumrug meglátta, hogy annak bal szeme, s jobb combja hiányzik:- Te nagyon helyesen cselekedtél, — mondta. - Ha a combod meg a szemed ide nem adod, mind a ketten meghalunk, - azzal bekapta s elnyelte Elkemet. Ám az hamarost előbukkant ismét: combja is, szeme is hiánytalan.

A Szumrug Elkemnek, Elkem a Szumrugnak mondott köszönetét, azzal ment ki-ki a maga útjára.

Megérkezvén a korábban említett padisah városába, ama négy vitéz akkorra már igencsak meggazdagodott, négyen négy leányt vettek, úgy éldegéltek.

Őket meglátván, Elkem elment a padisahhoz, s elbeszélte neki a történteket. Ekkor a padisah előhívta Elkem négy társát s bitóra akasztván kivégeztette őket. Elkem pedig a padisah leányával összeházasodott s elment oda, ahol az anyja lakott. A padisah ajánlotta ugyan neki: „Légy te a padisah!”, ám ő ezt nem fogadta el. így Elkem minden nehézséget legyőzve, a maga hazájába visszatérve, igazságos dolgot cselekedve élte le életét. Ők hát lakni ott maradtak, én meg ide elballagtam, néktek ezt a mesét mondtam.

9