Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Két ujgur mese (A medve fia; Az étvégyhozó orvosság - Buda Ferenc fordításai)
Az étvágyhozó orvosság Hol volt, hol nem volt, éhes volt, étkes volt, a hajdani időben egy padisahnak két dédelgetett fia volt. A padisah a fiait nap mint nap különféle finom falatokkal tömte-tartotta, semmi dologra nem fogta. Napokra napok teltek, hónapok múltak, s e fiák legénnyé fölserdültek. Egy nap a két legénynek étvágya úgy megcsappant, hogy még egy csésze teát sem bírtak meginni. Ettől aztán napról-napra soványodni kezdtek. Szemet szúrt eme állapotuk a padisahnak, s aggodalmában a városa-beli doktorokat mind ösz- szehíván, fiait nekik megmutatta. Csakhogy a padisah-fiak étvágyát visszahozni nem tudta a doktorok egyike sem. Hogy e betegségtől megszabadulván még jobb napokat láthassanak, elindultak a padisah-fiak étvágyhozó orvosságot keresni egy másik városba. Kinn jártak már jó messzire a várostól, amidőn ott találták magukat egy szorgosan ka- pálgató öregember mellett. Miután szépszerével szóba elegyedtek az öreggel, elpanaszolták neki, hogy mivégre is vágtak neki az útnak:- Apó, - mondták, — a mi étvágyunk megfogyatkozott, mondjon nekünk egy olyan várost, ahol rálelhetnénk az étvágyhozó orvosságra, mert szeretnénk kigyógyulni ebből a nyavalyából. Az öreg jószemű ember volt. A fiúk öltözetéből, viselkedéséből és szavaiból nyomban kitalálta, hogy azok padisah-fiak. így szólt hozzájuk:- Rálelünk majd arra az orvosságra. Most azonban nekem sok a dolgom. Ezt a halmot itt még az este leszálltáig el kell egyengetni, hogy holnap búzát vethessek bele. Ha ezt a munkát elvégezni kedvetek van, úgy én előkerítem nektek az orvosságot. A padisah fiai örvendeztek rajta, hogy az orvosság ily könnyen előteremthető, s nem kell messzi földet bejárniuk érte, és szívesen elvállalták, hogy a halmot elegyengetik. Otthagyta nekik az öreg a kapáját, maga meg elindult hazafelé. A legények izzadva, nekihevülve belefogtak a halom szétkapálásába. Hazaérkezvén az öreg ráparancsolt a feleségére:- Zöldség, ha nincs, tisztíts, hozzá retket apríts, ma estére készíts egy nagy tál piláfot. A padisah-fiak napszálltáig nagy nehezen elegyengedték a halmot. Házába vezette ekkor őket az öreg, s bő lére eresztett rizskását rázott elébük. A legények a nagy tál ételt egy cseppig eltakarították. Röstelltek rákérdezni: „Van-e még?” - ezért így puhatolóztak:- Apó, ennek az ételnek valami különleges jó íze volt, miféle orvosságot rakott bele?- Hej, legények, - felelte a bölcs öreg szántóvető -, nem raktam biz’ én abba semmilyen orvosságot, titeket raktalak a dolog végéhez! Az a kapa, amit megmarkoltatok, az a megcsappant étvágy orvossága. Fordította: Buda Ferenc 10
