Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Két ujgur mese (A medve fia; Az étvégyhozó orvosság - Buda Ferenc fordításai)
Két ujgur népmese A medve fia ajdan, hajdanán Kotan városában élt egy padisah. E padisahnak egyetlenegy leánya volt csupán, igen szerette hát apja a leányát. Egyszer egy napon, amidőn a padisah kertjében az ő épp hogy felserdült leánya kinn játszadozott, jött egy medve s a lányt elragadta. Egy barlangban tartotta a leányt a medve. Egy napon egyszercsak a lány a medvétől egy fiat fogant. Ez a fiú emberhez hasonlatos volt ugyan, ám a testét mindenütt szőr borította. A neve az lett, hogy Elkem. Hogy a lány el ne szökhessen, a medve, amíg ő maga élelemért járt, visszatértéig a barlang száját egy jókora kővel torlaszolta el. Közben teltek-múltak az évek. Elkem betöltötte a tíz esztendőt. Kérdi egy napon a gyerek az anyjától:- Apám meg én miért vagyunk szőrösek, s te miért vagy szőrtelen? Miért van ez így? Anyja elmondta neki, hogy s mint történtek a dolgok. Megértett már mindent a gyerek, s amidőn egy nap a medve elment vadászni, ő a barlang szájába rakott követ félretaszította s az anyjával együtt futásnak eredt. Ekkor érkezett meg a medve s a nyomukba szegődvén űzőbe vette őket. Szaladt előle Elkem meg az anyja, s futtukban átszökkentek egy árkon. Nagy víz folyott abban az árokban. A nyomukat űző medve odaérkezvén így szólott:- Nem bántalak én benneteket. Hogyan jutottatok át a túloldalra? Én is szeretnék átmenni az árkon. Elkem egy sima követ mutatott neki:- Lépj csak arra a kőre - mondta - s onnan ugorj! Rálépett a medve a kőre s nekirugaszkodott, hogy átugorjon. De a kövön bizony kicsúszott alóla a lába, így hát a vízbe zuhant, a víz meg elsodorta. Megmenekülvén a medvétől, Elkem meg az anyja elindult az anyja városába. Egy pár nap múltán meg is érkeztek a padisah elé. Leánya láttán a padisah igen-igen megörvendett. Elkem nyugodtan éldegélt itt néhány esztendeig. Egy napon egy más vidékről valósi kereskedő érkezett.- A mi padisahunk beleszeretett egy leányba — mondta. - Elindult néhány vitéz, hogy azt a lányt felkutassa, de rá nem találhatván, mind elpusztultak az úton. A padisah pedig közhírré tette, hogy ha valaki arra a lányra rátalál s elhozza neki, annak az embernek ő az országát odaadja. Mindezek után Elkem ama leány megkeresése végett elment az említett padisah országába. Bejutván a padisah elé, tudtára adta jövetele célját.- Utad szerencsés legyen! - mondta neki a padisah s melléadta a maga négy vitézét. Egy-két nap az utazásra készülődött Elkem, majd a négy vitéz kíséretében nekivágott az útnak. Útközben elég sok nehézséget kellett elviselniük. Egy nap ahogy az úton mendegélnek, látják ám, hogy egy ember szarkatojást lopkod a fa hegyiben, de úgy, hogy a szarka észre sem veszi. Odamegy hozzá El6
