Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Szenti Tibor: Várostörténet felsőfokon ("Hej, Nagykőrös híres város…")

leírás is, a 93-95. oldalon. Jelentős értéket képvisel a fejezetben közölt demográfiai átte­kintés, amely a migráció kérdésével is foglal­kozik. Hűek a társadalmi-gazdasági viszo­nyokról bemutatott adatok. A tárgyi emlékek magas gyártási színvonala pedig bizonyítja a kor településének fejlett kézműiparát. A török kiűzése után a mezőváros önállóvá vált. A fóldesúr, gróf Buzini Keglevich Mik­lós és családja, illetve Nagykőrös között gya­koriak voltak a nézeteltérések. Az uraság nem élt a városban. A többi földesúri familia is Nagykőrös használatában hagyta az ott lé­vő birtokát, és a lakosság cenzust, vagy áren- dát fizetett. (235 p.) „[...] kiváltságos állapo­tát a királlyal is szentesítette.” (236 p.) A Rákóczi-szabadságharc idején a fejede­lem megfosztotta a Habsburg-párti Kegle­vich családot birtokaitól, ugyanakkor arma- lista nemesek is helyt kaptak a tanácsban. „Valóságosan jogi védelemben részesítették a jobbágy jogú mezővárosi communitast.” (247 p.) A kuruc hadvezetés árulásnak minő­sítette a város passzivitását. Rákóczi fejede­lem Károlyi Sándort arra ösztönözte, hogy „[...] ha eltávozik a német, égesse porrá Kecs­kemétet és Nagykőröst.” (254 p.) 1708-ban mégsem a kurucok, hanem a rác csapatok törtek be és a város déli részét felgyújtották. 1710 októberében a városba labancok vonul­tak. A feudalizmus utolsó másfél évszázada, 1711-től 1849 júliusáig a mezőváros virágko­ra volt. Nagykőrös sorra megvásárolta a tá­vol lakó földesurak birtokait, ugyanakkor a helyben lakó nemesek, közbirtokosok nem voltak hajlandók megválni tőlük. A felvásár­lás nagy összegeket emésztett fel, amelyet a város kölcsönökkel tudott előteremteni. No- vák László részletesen bemutatja a város gazdálkodását: az adó-, és birtokügyeket, a közigazgatást és a jogszolgáltatást. A szerző a kötet egyik legértékesebb fejeze­tét a társadalomról rajzolta. A népesedési és etnikai viszonyok után a mezőváros lakossá­gának rétegződését mutatta be korabeli ösz- szeírások, népesedési adatok felhasználásá­val. Csupán az adóköteles nemességről az 1800-ból való adókönyvi kimutatás alapján, a várost felosztó tizedenként kapjuk meg a nemesek számát, amely feltűnően sok és jelzi a település rangját. (409-415. p.) A kötet másik kiváló fejezete a település- rendszert, a határhasználatot és az üzem- szervezést mutatja be. A határnak mintegy 40 %-át tette ki a szántó és kaszáló. „A réte­ken üzemhely nem épült ki. A lekaszált szé­nát az akolba vagy a mezeikertekre vitték. A szántóföldeken viszont szükségszerűen ala­kult ki gazdasági üzemközpont [...]” (469. p.) Ezzel, a XVIII. század második felében fej­lődni kezdett Nagykőrös tanyarendszere. A gazdálkodás másik fontos ága volt a szőlőter­melés. Az 1821-es redempció során a négy osztályba sorolt szőlőföld már „12 184 kapa (3046 kh) nagyságú volt.” (482 p.) A várostörténeti monográfia második köte­te Nagykőrös gazdálkodásának bemutatásá­val kezdődik. Átfogó, nagyszerű rész ez, amelyben Novák László összegező szemlélete érvényesült. A gazdaságtörténeti áttekintés mellett párhuzamosan megtaláljuk a népraj­zi szemlélettel megírt és fotókon, rajzokon is bemutatott szerszámokat, eszközhasznála­tot. így a kötet olvasója szinte öntudatlanul éli át a korabali termelés gondjait és szépsé­geit egyaránt. Az állattartás esetében ez a feldolgozási szemlélet folytatódik. Ami rögtön elgondol­kodtatja az olvasót, ha a Nagykőrösön tartott állatok fajtáinak és mennyiségének összeírá­sát szemléltető táblázatokat vizsgálja, az az, hogy a XIX. század elején milyen kiterjedt volt az állattenyésztéSj és milyen nagy szá­mújószágot tartottak. Összevetve a mai álla­potokkal, bizony kiderült, hogy eleink jobban ismerték e föld adottságait és jól tudták, hogy itt elsősorban a mezőgazdaság termelé­kenységétől függ a város társadalmának jólé­te. A legtőkeerősebb állomány a juh volt. „A jószágállomány - mint a leggyorsabban for­gatható, gyarapítható vagyontárgy - funda- mentomát alkotta a cívis, paraszti gazdaság­nak, anyagi megerősödését, fejlesztését segí­tette elő. Úgyszintén a szegényebb rétegek számára is a társadalmi felemelkedés moz­gatójává vált” - írta a szerző. (538 p.) A második kötet négy fontos fejezetében a mezővárosi kultúrát árnyaltan ismerhetjük meg. Ezeknél szintén ki kell emelnünk a szerző összegező képességét, hiszen például a mezővárosi kézművességről, vagy építé­szetről korábban már monografikus kötete­ket tett a tudomány asztalára, és jelen köte­tében ezekből kellett újra alkotnia a legmar­kánsabb vonásokat. Látván a város billogvasát, a takácsok szövésmintáját, a kékfestő nyomódúcokat, a tároló és ülőbúto­rokat, a céhek behívótábláit stb., ismét el­gondolkodik az olvasó, hogy micsoda érték született itt, és ez vajon miért nem tükröző­dik legalább a design szintjén a mai tárgy­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom