Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Csatári Bálint: A Duna-Tisza köze települései és lakói (1950-1995)
szerben a települések között? Hogyan alakult át az alcímben megjelölt időszakban terület maga? Erről szól ez az írás. Bács-Kiskun megye megalakítása A politikai hatalom területi egységek szerint meghatározott működése, a közigazgatás területi beosztásai és az állami elosztási rendszerek mindig jelentős befolyással lehetnek a területi, települési és a társadalmi folyamatokra. Bács-Kiskun megye megalakításával egy teljesen új területi közigazgatási egység jött létre vizsgálati időszakunk kezdetén. Máig hatóan következménye lett csonka Bács-Bodrog vármegye megszűnése, a megye déli területeinek jelentős szerepvesztése, melyet ők szinte a trianoni trauma folytatásaként éltek meg. Baja, bár járásszékhely maradt, elvesztette részleges megyeszékhelyi funkcióit, a Felső-Bácska területén szűnt meg a legtöbb vasútvonal, nem beszélve a nemzetiségeket ért háború utáni atrocitásokról. A történelmi Magyarország legfejlettebb alföldi megyéje egyszerűen és túlzóan fogalmazva eltűnt, egy kis kötőjellel és a Bács szócskával kapcsolódott az 1950-ben kialakult legnagyobb magyar megyéhez. De eltűnt a korábban már jogilag megszüntetett, de nevében még őrzött Solt megye is. A másik nagy hatása volt ennek a beavatkozásnak Kecskemét megyeszékhellyé válása. Az újonnan létrehozott megye határán, földrajzilag elképesztően excentrikus helyzetben, lényegében megyei intézmények nélkül, a város több évtizedes politikai lobbizása nyomán teljesült a nagy álom. A megye megalakításakor szinte semmit nem vettek figyelembe azokból a közigazgatási kutatásokból, amelyeket a híres Magyar és Teleki Intézetek végeztek a 30-as években, egy organikusan fejlődő polgári demokratikus társadalom területszervezési, megközelíthetőségi vagy elérhetőségi, netán optimális igazgatási ellátási kapcsolatai alapján. Szétvágta az új határ a híres Háromvárost, Ceglédet, Nagykőröst és Kecskemétet is. Az új megye csak területi keret volt persze, de egy erősen centralizált államigazgatási modellben a kénytelen-kelletlen, elkezdett működni. Minden földrajzi-táji identitásnak és hagyománynak ellentmond ma is, amikor a kiskunok leszármazottai bács megyeinek mondják magukat, de hát így van ez a többi, a még hosszabb nevű „tákolt” megyék esetében is. Szabolcs-Szatmár-Bereg szabolcsijai sem beregiek vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megye abaúji lakói sem borsodiak. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert több évszázados, a történelmitáji hovatartozást alapvetően meghatározó nevek, történeti-földrajzi-piaci kapcsolatok és ezekkel is összefüggésbe hozhatóan társadalmi-gazdasági kapcsolatok és viszonyrendszerek szűntek meg és kerületek szinte egy csapásra a helyi társadalmi identitástudat mély süllyesztőjébe. S érdekes, de erre még visszatérünk, 1990-es új- rafelbukkanásukkal ma aligha tudtunk mit kezdeni. A megye kialakítása után - a nagy vezérek nagy egységesítési törekvései nyomán - beindult a szocialista pártállami igazgatás megszervezése is. Megyénkben sajátos kísérőjelenségei voltak ennek délen a ki- és betelepítések, a Kiskunságban pedig a tanyaközség-alakítások. A megye egyik felén tehát a meglévő és néhány mutatójával még ma is és országosan is igen fejlett bácskai falvak lakossága és társadalma változott, a másik felén pedig a településhálózat. Az egyébként éppen Hollander által méltán csodálatosnak értékelt mezőváros-tanya települési rendszere alakul át gyökeresen, amikor kijelölik a tanyaközségek központi belterületeit, s megtiltják a tanyák építését. Szinte minden elemében alakul át valamennyi Duna-Tisza közi mezővárosunk török után kialakult települési és tulajdoni szerkezte. A korábbi határrészek - Csólyostól Ballószögig - önálló igazgatású településekké válnak. Ez a 81
