Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Dankó Imre: Újabb helyfoglalás a Kunszentmiklósi Pantheonban (Vargha Balázsról)
Dankó Imre Újabb helyfoglalás a Kunszentmiklósi Pantheonban- Vargha Balázsról A X Annak ellenére, hog Vargha Balázs Budapesten hunyt el 1996. március 24-én, hosszantartó, kínos betegség után, s hogy hamvait is ott temették el a Farkasréti temetőben, méltán megérdemelt helyét mégis a Kunszentmiklósi Pantheonban foglalta el. A nem létező Kunszentmiklósi Pantheonban — mondhatná valaki, hiszen olyan kézzelfogható, egy látásra érzékelhető Pantheon tényleg nincs Kunszentmik- lóson, mint amilyennel például Szeged dicsekszik, vagy amilyet Balatonfüred folyamatosan bővít, vagy amilyen lassan-lassan kezd kialakulni Hajdúszoboszlón. Ez a Kunszentmiklósi Pantheon láthatatlan, érzékszerveinkkel közvetlenül nem érzékelhető szellemi valóság - valami olyan közösség, amelynek összetartó köteleit a harcias kun pásztorok kötötték, azután a reformáció szíjaiból újrafonták, amit a né- mettől-töröktől zaklatott Baranyából idemenekültek vastagítottak, erősítettek, ahol a Szegedi Kis István nyomába lépett „emberiség”, a magisztrátus, tudásért, papért, tanítóért egyenesen Debrecenbe járt, ahol mindjárt, a kezdetek kezdetén oskolát állítottak, hogy azután a századokig, nagy nehézségek közt működő partikula ügyeit-bajait, 1735-ben, Szó'nyi Virágh Mihály rendezze, aminek a fejére a koronát azután Baksay Sándor tette fel, „fogymnasiummá” fejlesztve az ősi skólát. Annak a bizonyos szellemi, láthatatlan Kunszentmiklósi Pantheonnak ez az oskola az alapja, a pantheonokba indulók kibocsátó alma mátere. Ez az iskola, illetve ezen az iskolán keresztül tartozott bele a kunszentmiklósi, tágabb körben a kiskunsági művelődés, kultúra a Debreceni Kollégium vonzáskörébe. A kunszentmiklósiak a Debreceni Kollégium partikularendszerén keresztül - melynek a kunszentmiklósi iskola is egyik legkiválóbb tagja volt - jutottak be a Csokonait, az Arany Jánost, az Ady Endrét, a Móricz Zsigmondot szárnyaikra bocsátó oskolák, műveltséget, kulturális tájékozottságot, minőséget, ízlést, érzékenységet, nemes törekvéseket adó- és ápoló diákközösségek nagy-nagy táborába. A kunszentmiklósi is, amelynek éppen Vargha Balázs volt az egyik legtündöklőbb tanítványa. Abban és annyiban is, hogy bevégezve kunszentmiklósi gimnáziumi tanulmányait, a partikulisták hagyományos útjára lépett és elment Debrecenbe teológusnak. Nem lehet pontosan tudni, hogy a hagyományok ereje mellett mi vitte, a közeli Budapestet kikerülve, Debrecenbe, Csokonai-e, a XVI-XVII. század nagy eszme- és nyelvbajnokainak - Károlyi Gáspárnak, Szenczi Molnár Albertnek, Medgyessi Pálnak és sokan másoknak — közvetlenebb ismeretére való vágyakozása, vagy pedig a mindezeket magába foglaló, megtestesítő és kifejező Karácsony Sándor. Karácsony Sándor akkor még csak Debrecenbe hetente lejáró egyetemi magántanár volt, de debreceni szerepléseinek már akkor is országos híre-neve volt. Vargha Balázs is már korábbról ismerte Karácsony Sándort; többeket, így engemet is, még gimnazista koromban ő vitt el Kará77