Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Fodor András: Józan reggel (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Fodor András)
nyére az 56-os hiátust áthidalandó, s hogy az új költőnemzedéket fölzárkóztassa, antológiát szervezett a már kötetes, vagy kötetre érett ifjabbak közül. Velem ezt a tervet külön is megbeszélte, mivel az ő döntése szerint több mint harminc oldalnyi publikációval ebben a 15 költő 105 verse gyűjteményben én lettem a listavezető. Szerepelt velem együtt Csanády János, Csoóri Sándor, Csukás István, Kalász Márton, Szécsi Margit, Takács Imre, s néhány nem-politizáló verssel Garai Gábor is. A kötet ugyanakkor jelent meg - 1958 decemberére - mint a Józan reggel, s híven fejezte ki az előző esztendők tartózkodó, küzdelmes korhangulatát. Kapta is aztán a kritikai bunkókat. A legkeményebbet a kultúrába átszállt, volt ÁVH-s tiszttől, Komlós Jánostól, a költők Irodalmi Színpadon való bemutatkozásakor. A ledorongo- lás — másokéval együtt - épp Nagy Imréék kivégzésének másnapján volt olvasható. - Egyidejűleg, 1958 tavaszán már szerveződött az ellen-antológia, a Garai verseimből megnevezett Tűz-tánc, amely a végbement politikai változások igenlését is tartalmazta. Olyan, kétszer is kiadatott sikerkönyv volt ez, melyet a Parlamentben is méltattak, azaz valóban az aktuális állami és pártcélok szerint szerkesztődött. Vas István megkérdezte tőlem akkor tavasszal, hogy „tejóban vagy ezekkel a tűztánco- sokkal?” - Van, akivel igen, van, akivel nem. — Márpedig most nagyon sokáig ezek fognak „tűztáncolni”... DM: - A Józan reggel megjelenése és fogadtatása után hogyan alakult a költői és emberi sorsod? FA: - A kritika megjelenése után nagyon nagy részvét és barátság mutatkozott mindenfelől. Előfordult, hogy aznap este szinte, amikor megjelent az ÉS-ben a kritika, Ungvári Tamás fölhív telefonon, hogy: - Remegek a dühtől! — Nem is értettem hirtelen, hogy mi miatt? - Hát ahogy olvasom ezt a kritikát! A Kéry Lászlóét. — Szervánszky Endre pedig azzal biztatott, amikor már a második sajtóbeli levágást is megkaptam, a Héra-félét a Népszabadság-ban, hogy sokan kérdik tőle, hogy ki ez a Fodor? S amikor szó került arról, hogy mehetnék könyvtárosnak a Széchényi- könyvtárba, akkor a telefonbeszélgetésből — jelen voltam ugyanis — éreztem, hogy mit mondanak a másik oldalon, mert így felelt a pártfogóm: - Jó, hát megjelent az a kritika, de majd megjelenik másik is! DM: - A Józan reggel egyik „veszélyeztetett” verseként említetted Az ördög győ- zelmé-1, amely Stravinsky zenéjéhez, A katona történeté-hez kapcsolódva, érzésem szerint (s ez talán nem belemagyarázás) metaforikus erővel elmondja és kifejezi azt a történetet is, amelyről az egész kötet sorsával kapcsolatban mostanáig beszéltünk, és ebben — nem félek a nagy szavaktól! — nemcsak a könyved sorsa foglaltatik benne, hanem az egész korabeli magyar életé, a magyar és a közép-kelet-európai történelemé is, mindaz, ami ezekben az években történt, kicsiben és nagyban. Valóban az ördög — időleges? - győzelme volt mindez. Szeretném, ha mondanál valamit a vers születésének a külső-belső körülményeiről. FA: - Stravinskyval én 1957 elején nagyon sokat foglalkoztam, és megkaptam valakitől lemezen az Aszajev gyűjtötte orosz népmesére, 1918-ban, Svájcban komponált A katona története kamarazenekari szvit-változatát. A történetben — melynek francia verziójában C. F. Ramuz volt a társszerző — a dezertált katona sorsáról van szó, aki jóhiszeműségéért kegyetlenül megfizet. Az elébe kerülő álruhás ördög olyan kontraktust köt vele, amely által látszólag minden kívánsága teljesül. Különféle veszteségek után is visszanyeri még legfőbb erejét, a hegedűjét. Ám az ördög bosz- szút esküszik ellene. Mihelyt honvágy ébred a katonában, hogy megkeresse szülőfaluját s elindul hazafelé, az ördög a város határában les reá és elragadja a lelkét. A megtorlásnak ez a hideg diadala az, ami az ördög győzedelmi táncában kifejeződik, döbbenetesen hasonlított ahhoz, amiben akkor, 1957 kezdetén éltünk. Hiszen akkor nem éreztük, hogy a retorzió csak időleges, inkább azt, hogy ennek sohasem lesz vé94
