Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Fodor András: Józan reggel (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Fodor András)

ge. És a dobütések a karhatalom kezébe visszakerült gumibotok asszociációját keltették, hiszen értesültünk róla, hogy több vagon gumibotot kaptunk „testvéri segítségként” a kelló' megbűnhődés lebonyolítására. Én ezért újra és újra hallgattam ezt a zenét, és a vers magától elkezdett íródni bennem. A lényege ez a soha-véget-nem- érésnek a nyomasztó békétlensége, hogy talán nem tudunk kikeveredni ebből, és az, hogy táncol fölöttünk az elégtételt nyert bosszú, ami azonban még a bosszú mechanikusan tomboló mivoltában is embertelen.

Az ördög győzelme

(Stravinsky - L' histoire du soldat)

Amikor elkapja az ördög áldozatát, a katonát, tombol, dobog -, az ártatlannak kegyelmező pardont nem ád.

Szünetlenül, zuhogva csattog a tánca, mint a jégeső; alatta béna darabokra törik a megdermedt idő.

Dühöng -, de mégse szenvedélyek friss mámorában forr, dobol, csak biztos, pontos gépezetként robogva, rángva zakatol.

Hánykódik és cikázva kapkod - de nem liheg csak jár, forog; nem áll meg akkor sem, ha torpan, üteme metsző és konok.

És fokról fokra nő, sűrűdik, dübög a vad ritmus tovább: torlasztja, tépi száz alakra cserélve régi önmagát.

Simuló hangja nincsen, érdes!

Dallama dörgő botrobaj.

Nem reszket benne bosszú, átok, se hörgő kín, se gúny, se jaj, csak kába agy, csak tompa lélek, mert nincs jövő és nincs jelen, csak ez a szaggatott sivárság, e testet öltött végtelen.

Tombol az ördög! Győzedelme, mit az időbe iktatott, lüktet, zörög - ne hidd, hogy elmúlt, hallani még: kopog... kopog...

Néhány adalékot szeretnék még szolgáltatni ahhoz, mennyire szimptomatikus maradt további sorsomban is Az ördög győzelme. Legalábbis a bűnhődés, mely további életemben, a hatvanas évek elején is tovább kísért. 1959 tavaszán, hónapról hónapra hosszabbított szerződéssel, ideiglenesen felvesznek a Széchényi Könyvtárba, ahol diplomám szerint egyébként illetékes volnék. Alig telik le a félév, a gaz95