Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Gáll Ernő: Kísérletek nemzedéki párbeszédre Erdélyben
Gáli Ernő Kísérletek nemzedéki párbeszédre Erdélyben A X .m. generációk kérdése nem tartozott a régi Korunk hagyományos témái közé. Igaz, főként a Vásárhelyi Találkozó s a szellemi népfront kapcsán eló'térbe került, ám sohasem kapott olyan nyomatékot, mint az Erdélyi Fiatalok vagy a Hitel oldalain. Ezek a folyóiratok - mint ismeretes - kifejezetten nemzedéki üzeneteket közvetítettek. A második folyam szerkesztősége elsősorban a romániai magyar közélet és művelődés fejleményeiből indult ki, amikor a hetvenes-nyolcvanas években a korosztályok egymásközti viszonyával, illetve konfliktusaival tudatosan szembesült. Erre késztetett minket az első és a másoik „Forrás-nemzedék” színre lépése, majd harmadik hullámuk berobbanása, ami nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy a hatalom elviselhetetlenségig fokozódó nyomásával szemben sajátos generációs ellenállás is jelentkezett. Ez a nemzedéki front a kisebbségi intézmények addig kialakult szellemi-politikai orientációját és gyakorlatát szintén megkérdőjelezte. Ilyeténképp egy nemzedéki torzsalkodás tendenciái bontakoztak ki. A kérdés felé forduló szerkesztői figyelmet - természetes módon - a két világháború közötti ezzel kapcsolatos hagyomány elfogulatlanabb, árnyalt kezelése is sarkallta. Jobban tudatosult bennünk, hogy a régebbi nemzedéki jelentkezésekben, programjaikban komoly társadalmi-művelődésbeli újító velleitások rejlettek, eredményeik pedig nem mellőzhető értékeket képviselnek. Olyanokat, amelyek relevanciájukat évtizedeken át is megőrizték. E felismerések szerkesztőségi érvényesítését egyrészt Balogh Edgárnak még a Sarló idején kialakult probléma-érzékenysége, másrészt a redakció fiatalabb tagjainak (főként Aradi Józsefnek és Szilágyi Júliának) az új hullámokkal kialakított jó kapcsolatai segítették elő. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az első Forrás-nemzedék felkarolásában a Korunknak - Kántor Lajos révén - számottevő szerepe volt. Veress Zoltán pedig a természettudományok, a technika világában búvárkodó fiatalokkal teremtett gyümölcsöző együttműködést, mégpedig polihisztori hozzáértéssel. A szőnyegre került nemzedéki probléma s a körülötte kialakuló heves viták arra köteleztek, hogy újraértelmezzük mindazt, ami múltbeli honi funkciójára vonatkozott. Ezen a téren is önmmagunk revíziójára szorultunk, hiszen - az egyszerűsítő társadalomkép hatása alatt - a nemzedéki stafétának nem tulajdonítottunk olyan jelentősegét, mint amilyent megérdemel. Ez az önrevízió számomra akkor már nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen - az irodalom ideológiapótló szerepének ismeretében — beláthattam, hogy például a Tizenegyek című antológia piacra kerülése (1923) nem csupán egy új irodalmi raj feltűnését, hanem az erdélyi irodalom sajátos státusának a tisztázása révén, a romániai magyar identitástudat kibontakozását is munkálta. Korábbi önkritikái vizsgálódásoknak is köszönhetően, tisztába jöttem az Erdélyi Fiatalok fordulatot kiváltó szerepével, s ez a teljesítmény annál is inkább közel került hozzám, mert a 78
