Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Nagy Miklós: Versectől Hűvösvölgyig (Herczeg Ferenc emlékezései)
AHűvösvölgy XI. fejezete csaknem teljes egészében a Revíziós Ligával és lord Rot- hemere-vel foglalkozik. írónk, aki a húszas években már kivonul a politikai életből, (nemzeti klasszikussá emelésének ez egyszerre föltétele és következménye), a Liga elnökségét nagy lelkesedéssel tölti be. 1937-ben egy kötetbe gyűjtve Napkelte előtt címmel adja ki „Nagy-Magyarország” visszaszerzéséért írt cikkeit. A lord és magyar híveinek működésében még mai szemmel is sok a rokonszenves mozzanat: a nagyhatalmak meggyőzését, békés eszközök felhasználását hangsúlyozzák, föltétien igényt csak a magyar többségű területekre támasztanak, a többire nézve népszavazástól váiják a döntést. Herczeg azt is helyesen ismeri fel emlékiratában, hogy az 1938-as I. bécsi döntéssel „Hitler tigriskarmai közé kapta a revíziót, az lecsúszott magas erkölcsi talapzatáról.” Annál kétesebb, ábrándosabb másik erősen aláhúzott tétele: „Ha Hitler nincs, akkor létrejön a békés revízió (...). Tehát ellenségeinket megnyertük (...)” Bármennyi befolyásos embert hódít meg a mozgalom nyugaton, az 1930-as évtized elején, Nagybritannia s Franciaország alapjában nem változtat dunavölgyi politikáján. Magyarország általános diplomáciai vonala (a lordé szintén) Mussolini-barát, ami az abesszin hadjárat idején elidegeníti hazánkat a Népszövetségtől és Londontól. A többit elvégzi Gömbös Gyula miniszterelnöksége és 1936 októberében a Berlin-Ró- ma tengely létrejötte. A Napkelte előtt számottevő része Mussolini magyarbarátságának, a revízió iránti fogékonyságának ujjongó dicsérete (lásd például ADuce és az Italia csillaga című darabjait). Legyünk igazságosak: Herczeg - akárcsak Bethlen István és köre, vagy Bécsben Dolfuss - nem a diktatúráért lelkesedik, hanem ellensúlyt lát az olasz vezérben a nácizmus egyre mohóbb nagyhatalmi törekvéseivel szemben. Számításuk azonban téves. Trianon bilincseinek lerázását 1938-39-ben már csak a Duce meg a Führer együttes föllépésével lehet elérni. Rothermere ehhez mindössze utólag tapsolhat, de a brit érdek rövidesen már más, Magyarországgal szemben semleges magatartást parancsol neki. Egy feltűnő vonása mindenesetre van e ponton a Hűvösvölgynek s a revíziós publicisztikát summázó kötetnek. Kizárólag politikáról, vezető politikusokról esik benne szó. Föl sem merül, hogy a szomszéd népeknek is van kultúrájuk, ők is felvirágoztattak egy-egy nemzeti irodalmat, amely általában nem ellenséges velünk szemben, sőt idők múltán még a közeledés eszközévé válhat. Annál szembeötlőbb ez, mivel írónkat vonzza a Közel-Kelet, saját kedvteléséből utazott el 1910 táján Oroszországba is. Más azonban a távoli és egzotikusnak mondható ország, mint a kisebbik testvér, a „neveletlen” féltestvér. Az Ady előtti írónemzedék túlnyomó többsége (Ambrus, Gárdonyi, Justh, Lövik, Rákosi Viktor, Szini Gyula, Thúry Zoltán stb.) a Herczeg Ferencéhez hasonló közönnyel szemléli a szomszédokat, jó ha nem a „magyar kultúrfölény” és a nacionalizmus vezeti tollúkat! De talán túl messze is mentünk az összehasonlítással. Tán a bevezető (Németh G. Béla) azon megfigyelését kellene ismételnünk inkább, hogy a szerző nem vérbeli politikus alkat. Kivált nem az 1919 után! Ekkor már teljesen a személyes indítékok, a fiatalkorban magába szívottak, nem utolsó sorban Tisza István példája szabja meg nézeteit. Kiismerni őt (...) nem volt könnyű dolog (Csathó Kálmán, 1965.) A karcolatok, amelyeket már irodalmi klasszikus korában készítettek róla hetvenedik, nyolcvanadik születésnapjára, meg sem kísérlik jellemének boncolgatását. Dicséret, életrajzi adatok, tréfás esetek fölemlegetése, ennél alig kapunk többet a Petőfi Társaság tagjaitól, Surányi Miklós vagy Hertelendy István biográfiai vázlatából. Zárkózott, szertartásosan udvarias, kerüli, hogy másokról véleményt mondjon, „mert senkivel sem akar összeveszni”, hangoztatja róla Adóiján Andor 1908 januári interjúja, amelyet 1993-ban újra leközölt a Magyar Napló (június 25-i 75
