Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Nagy Miklós: Versectől Hűvösvölgyig (Herczeg Ferenc emlékezései)

számában). Jókai, Mikszáth, Móricz, Krúdy életének mind volt közeli tanúja: kinek felesége, kinek tollforgató leánya vagy unokahúga. Ok nem is mulasztották el megírni az emlékirataikat. Herczeg Ferenc gyér rokonsága nem vágyott írói hírnévre, maga a mester pedig rövid házasság után mindvégig agglegény maradt.

Életstílusát, szokásait, kedvteléseit tekintve nem nehéz elhelyezni őt a nagyvárosi polgár és értelmiségi határterületén. A pénzt megbecsüli, házat, nyaralót, élete végén jövedelmet hajtó bérházat vásárol belőle, sohasem kockáztatja kártyázásban, lóversenyzésben, mint annyi művésztársa. Azzal már aligha ért egyet takarékos verseci atyafisága, hogy „a Feri” vitorlást szerzett magának nagy nyári, tengeri kirándulásokra. S mindezt fixfizetés nélkül, biztonságot nyújtó egyetemi oklevelet sem szerezve viszi véghez - szörnyülködhettek a rokonok. Megbújt már ebben némi bohémság, hasonlóképp abban is, hogy megélhetési gondjairól egyetlen mondatot sem vet papírra emlékezései három kötetében. írói témavilága, s foként politikai- társadalmi felfogása alapján joggal emlegetik a fóldbirtokososztályhoz hasonulását, ám dzsentriskedő magatartással nem vádolható. Igaz, fiatalon többször is párbajozott, mulatozott, rendkívüli adósságokat halmozott fel, első sikere (1890) előtt céltalanul folytak le évei. Csakhogy ez pályáján a lázadás időszaka, akkor keresi hivatását, életformáját a szülői ház meg a kisvárosi sváb környezet életmintáival szemben. Az eltávolodás jelének tekinthetjük agglegény voltát is. Ez sem illett be familiája és a miliő hagyományaiba, szerelmi visoznyainak nagy száma még kevésbé. (Az utóbbiról Csathó Kálmán már említett karcolata tanúskodik - Irótársak között. Bp. 1965.)

Poligám természetével ellentétben mégis a család szentségét, a hagyományos keresztény erkölcsöt hirdeti politikusként, sőt többnyire íróként is. Ez az ellentmondás bizonyára belső harcokra vezetett, annál meglepőbb, mindez mennyire rejtve maradt olvasói előtt, mennyire kimaradt emlékezéseiből is! írásaiban — kivált kortársaihoz képest - alig parázslik erotika, még kevésbé rajzol olyan alakot, aki átélné ösztön és törvény, önmegtartóztatás és élvezetvágy konfliktusát. A mélység hiánya, amelyet kritikusai oly sokat emlegettek, talán ebből fakad: nem nézett saját lelke legmélyéig, nem tartott ítélőszéket önmaga felett, amint ezt Ibsen a költőtől megkövetelte. Megelégszik azzal, hogy halálra, öngyilkosságra ítélje regényeinek üreslelkű, önző szépasszonyait.

A tételes vallásosság hiánya kevésbé ellenkezett az uralkodó rétegek világnézetével. Németh G. Béla a kötet bevezetőjében a pozitivizmus tanítványának véli Her- czeget, aki lemondott a végső kérdések megválaszolásáról, s ez nem is támasztott különösebb hiányérzetet benne. Regényei ismeretében nehéz volna cáfolni a bevezetőt, hiszen a piarista Kornis Gyula föltétlenül elismerő hangneme ellenére sem mond sokkal többet: „Többször nem pozitív hit, hanem a hitetlen hitkeresés vágya hangzik ki műveiből.” (Herczeg Ferenc. írták a Petőfi Társaság tagjai. Bp. 1941. 86.) Ennél tovább mindössze a kor ismert papköltője, Harsányi Lajos ment, aki látta őt a pannonhalmi szentmiséken, s megjegyzi: „A katolikus vallás, az Egyház roppant szerkezete, ereje és gigantikus pompája nem csupán esztétikai élmény számára.” (uo. 182.)

Sok kortársának egyetlen vallása a szépség. E túlfinomult érzékenység nagyon távol áll Az élet kapuja szerzőjétől. Kornis Gyula joggal mutat rá, hogy a munkáiban található eszményített önarcképek „mind az egészséges és józan vita activa képviselői.” Milyen eszmék, eszmények mozgatják a Szitnyai Györgyöket, Vértesi Tamásokat, Gál Janikat? A felelet egyszerű: a földbirtok megtartása (visszaszerzése), az ország felvirágoztatása, a katonai becsület. Mégis, a Hűvösvölgy utolsó fejezeteiben Herczegnek keserűen el kell ismernie, hogy öregségére e célokból semmi sem valósult meg. Nemcsak a városok hevernek romokban, oda a nemzeti önbecsülés is!

76