Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Visszapörgetés (Váczi Mária beszélgetése Szoboszlay Péter rajzfilmrendezővel)
- A stílus nemcsak „maga az ember”, de maga a film is. Alkotásaiban különös érzékenységgel ábrázolja a gyerekeket, betegeket és figyel azokra a peremhelyzetekre, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul. Az empátia lényeges ismérve az Ön stílusának. Ennek megítélése nem az én dolgom... de jó lenne, ha így lenne!- Egyik filmjében (Hogyan kerül Eszter az asztalra?) van egy jelenetsor: a panel elemmel együtt emelik be a panel-családot, de panel a dísztribün és a mögötte ülők, csakúgy, mint a taps. Véleménye szerint mi is változunk vagy csak a díszleteink, melyek között élünk? Az ember nagyon nehezen változik, s valahol állandóan a díszletek bűvöletében él és ez ijesztő... Különösen most, amikor új létezési technikát kell elsajátítanunk. Elfogadni, hogy csak az a fontos, amit most csinálsz és amit csinálni fogsz! Amit tettél, nem lehet hivatkozási alap, csak annyiban, amennyiben része a mának.- Hogyan tanulható ez meg egy negyven-ötven éves ember számára? Ez itt a kérdés! Ugyanis körülöttünk csak a rideg tények vannak és az abszolút korszerűtlen magyarázat. Úgy érzem, hogy most nagy szükség lenne arra, hogy kicsit neveljen, kicsit szórakoztasson a film. Még a választások előtt jött az a gondolatom, rövid, kétperces filmeket csináljak - nevelési szándékkal -, mivel az emberek nincsenek felkészülve a demokráciára és ezért rengeteg a tévhit és a tudatlanság. Meg is kerestem valakiket, de sajnos nem reagáltak rá. Elkéstem, de az ötlet még mindig aktuális.- 1992-ben a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban rendezett egy nagyon szép kiállítást Schéner Mihály festményeiből, játékaiból. Ezzel egy időben zajlott a III. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, ahol bemutatták Szent Mihály-napi játékok (Kalapemelés Schéner Mihály művészete előtt) című filmjét is. Hogyan született a gondolat: filmet készíteni a művészről ? Húsz éve keresem ezeket a „pont” embereket és két évtizede foglalkoztat egy figura: Szélesember, aki mesél, átváltozik, összemegy, megnő, tele van fiókokkal, zsebekkel, történetekkel... Ilyen létet-emelő személyiségnek tartom Schéner Mihályt is. Az ember vágják a kreatív-játékos létre. Ha szerencsénk van, akkor találunk egy pontot, ami megemeli a tudatunkat vagy találkozunk másokkal és rájuk is átragad ez az emelkedettség.-Az Ón filmjében Schéner, a festő, kicsit lebegős, áttetsző figura, mintha fölötte lenne az életnek, és nyugodtan belefeledkezhet a létbe. így soha nem közelítettem ehhez, hogy ezt elemezzem — ezt hibának is tartom —, inkább csak valamiféle érzésekre hagyatkoztam, megpróbáltam letapogatni...-... de nem ezek az érzések állnak-e össze hatássá a nézőben? Igen, de ez vagy működik, vagy nem. A filmnél mindig van egy fontos kritérium, hogy működőképes-e? Részeiben csinálhatsz érdekes dolgokat, a film nagyon sok apró momentumból áll össze és mégsem biztos, hogy működik. Schénert sikerült belevinni olyan kényszerhelyzetekbe (amelyek valójában nem is azok!), de tudtam, hogy ezekben mindenképpen önmagát adja. Nyilvánvaló volt, az ő lényét nem lehet egy kiállítóteremben elhelyezni, nyakkendős emberek közé - szabadba kell vinni őt magát, de képeit is. Teljesen bele kell olvadnia a természeti közegbe, mert ott hat, ott él igazán.- Schéner Mihályról tudjuk, hogy kalapgyűjtő művész is. A film tele van tárgyakkal, mégis abszolút emberi. A filmjeimben teljesen ember-centrikus vagyok, noha nagyon szeretem a tárgyakat, különösen amelyeken ott van az emberi kéz nyoma. Különös fintora az életnek - és saját tehetetlenségem is talán -, hogy egjúk lakója vagyok egy világnak, amin 71
