Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Visszapörgetés (Váczi Mária beszélgetése Szoboszlay Péter rajzfilmrendezővel)
Visszapörgetés- Beszélgetés Szoboszlay Péterrel, a Kecskemétfilm Kft. rendezőjével H én felnőtt volnék (1966) - Aki búj, bújt (1968) - Sós lötty (1969) - Rend a házban (1970) - Egy csepp vér (1971) - Össztánc (1972) - Több mese egy sorban (1974) - Hé, te! (1976) - Történet N-ről (1978) - Megmutatom messziről (1982) - Gyerekek szürke háttér előtt (1983) - Hogyan kerül Eszter az asztalra? (1986) - Játékklip (1990) - Szent Mihály napi játékok (1992) - Traumatológia nonstop - Szélesember meséi - Leltár.- Filmek és filmtervek, amelyek három évtizedes alkotói pályájának legfontosabb mérföldkövei. Engedje meg, hogy egy Öntőtől tanult asszociációs játékkal kezdjük a beszélgetést! Film-Kommunikáció-Nyelv.... Aki a mozgókép, a vizuális kommunikáció területén dolgozik, döbbenten tapasztalja, hogy mennyire átalakult ez a világ — ha úgy tetszik, forradalom történt — s maga a nyelv is megváltozott, sokrétűbbé vált. A vizuális kommunikációba beleértem — a film mellett — a számítógép monitorját éppen úgy, mint azt a reklámtáblát, amelyik mondjuk megfordul egy meccsen a labdára koncentráló játékos előtt és például a Caola helyett kiíródik, hogy Kőbányai sör. Egy fix pont egyszercsak átváltozik, megváltoztatva ezzel a teret, tér-érzetet. Atláthatatlanul megnőtt az a terület, amin az ember mozog és lát vagy szenvedőként elvisel.- Belsőépítésznek készült - rajzfilmredező lett. Miért? 1961-ben végeztem az Iparművészeti Főiskolán, úgy diplomáztam le, hogy már megvolt a tervezői állásom a budapesti Pannónia Filmstúdióban. Belsőépítészet alatt olyan műfajt, művészetet kellett volna művelnem, ami valójában akkor nem létezett Magyarországon. Egy szakmát úgy tanítottak, hogy az ember, a maga léptékében, ergonómiájában meg sem jelent ebben az oktatásban. Diplomafeladatként nem egy lakható teret, hanem egy fiókot (kétszobás panel lakás volt, 50 m2) kellett megterveznem, amiben megvolt a helye a nagymamának, a két gyereknek, a papának és a két-két pár cipőnek, de már nem fért bele az, hogy mi van például abban az esetben, ha az egyik gyerek tolókocsihoz kötött... - holott ez lett volna az igazi feladat. Grafikusként kezdtem a Stúdióban és a tervezés mellett mozifilm előzeteseket készítettem, majdnem szórakozásként. Az ember kapott néhány fényképet, elképzelte, hogy miről szól a film és kitalált egy mini-mozit. Ez jó iskola volt, mert grafikai leleményességre késztetett. Nagyon sok kulturális plakátot terveztem, rokon terület volt, szerettem csinálni.- Van-e olyan filmje, amelyik különösen meghatározó alkotói életútja során ? Mindegyiket annak tartom, függetlenül filmjeim külső megítélésétől. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, egyike voltam azoknak, akik minden filmben kipróbáltak valamit, kísérleteztem a műfajjal. Ez bizonyos fokig jó, más szempontból nem, mert a végső „megmérettetésben” mindig dominánsabb az, ha valaki egy területen konzekvensen építkezik. De egy adott határig tudatosan áldoztam föl a rám, mint filmesre jellemző formai és egyéb szempontok által meghatározott stílust. 70
