Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Szabó Pál: Szépülő szegénység (Domokos Mátyás sorozata)
aki pártállása szerint parasztpárti... Hozzá fordulnak tanácsért a kommunisták is, ö javítja ki a baloldali elhajlásaikat, ő dolgozza ki a nyestei osztályharc egyes szakaszainak taktikáját... A Párt központjából kijövő emberek csak zavarják, akadályozzák a nyestei fejlődést.” Az Isten malmai lapjain azonban Szabó Pál rádupláz erre az „ősbűnre”, amikor íróként nem huny szemet az akkori idők, hétköznapok ma már politikatörténeti köz-tapasztalata fölött, s kibeszéli a kommunista párt akkori politikai gyakorlatának talán legvisszataszítóbb macchiavellisztikus vonását, amelyet egyébként személyesen Rákosi Mátyás emelt legfőbb káderpolitikai elvvé, amikor kimondta, hogy a Pártnak „pettyes” emberekre van szüksége, mert azok múltjuk miatt jól kézben tarthatók: ,A faluba visszaszivárgó fasiszta urak mind a Kommunista Párt igazolványával zsebükben térnek meg, amelyre valahol a városban tettek szert, s pártigazolványukat akarják felhasználni, hogy meggátolják a Mezei László-vezette szegényparasztság harcát. A Párt megyei központjának funkcionáriusai vakon járnak a nyestei világban... Nem leplezik le az álkommunistákat, nem fogják pártját a szegényparasztságnak, s ezzel erősítik a reakciót... így válik a Kommunista Párt Szabó Pál regényében az elnyomott dolgozó osztályok s így a szegényparasztság harcát is megszervező vezető erőből Nyestén a reakció támaszává. És így válik Szabó Pál regénye is a reakció segítőjévé. -----Éppen ezért lett volna szükség élesen, kíméletlenül rámutatni tévedéseire. Éppen ezért kellett volna a viták során maradéktalanul leleplezni könyvének hibáit. Csak a meg nem alkuvó pártszerű elvi kritika útján lehet elérni, hogy Szabó Pál a valóság látását olykor még mindig befogó és meghamisító kisparaszti partiku- larizmust végleg legyőzze... K. I.”- alias: Király István. A Király István kritikájában megfogalmazott ellenvetések azért roppant tanulságosak, mert „előre mutatnak”: ettől kezdve valahányszor hivatalos bírálat éri Szabó Pál valamelyik munkáját, mindig ez a Szabad Nép-kritika visszhangzik benne. A konfliktus veleje, hogy Szabó Pál szerint az ösztönösen is a szocializmus felé hajló paraszti élettől összebékíthetetlenül idegen a Párt mezőgazdasági politikája, főleg a Párt „rongyemberei” miatt, s mindent tönkretesz az általa működtetett, élet- és valóságidegen bürokráciájával. A bírálatok azt az írót érik, akinek a személye, mint reprezentatív parasztíró körül valósággal tojástáncot lejt a politika; ha kell, Rákosi Mátyás személyesen hívja fel és nyugtatja meg telefonon (mint ahogy Király István pártrendelésre készült kritikája után is megtette); a hatalom elhalmozza díjakkal és kitüntetésekkel, magas közjogi méltóságokkal - valódi hatalom és beleszólás lehetősége nélkül. Szükség volt írói hitelére, de nem volt szükség arra a képre, amit írói tekintete rögzített a paraszti élet valóságáról. Csak egy példa: amikor Hajdú Klári című, s bizony sematikus ifjúsági regénye anyagából Darázsfészek címen színdarab született, dramaturgja, Czímer József visszaemlékezéseiből (Közjáték) tudjuk, milyen fogadtatásra talált a hivatalosság részéről: „(1954) március 10-én, egy szerdai napon került sor a megbeszélésre Darvas miniszteri szobájában, Egy hosszú assztalnál foglaltunk helyet, az asztalfőn Darvas, vele szemben, az asztal túlsó végén Szabó Pál. Darvastól jobbra a három miniszter- helyettes, Mihály fi, Jánosi és Nonn, mind a három eljött, és mind a három hozzászólt. Darvas baloldalán én ültem, mellette Józsa, a színházi osztály vezetője, őmel- lette Hackl, a dramaturgiai előadó, majd Kende, a főosztályvezető. Utánuk Szendrő, vele szemben, a miniszterhelyettesek mellett, a DISZ képviseletében Gosztonyi. Elkezdődött a tetemrehívás, de előbb a tetemet felboncolták. Elsőnek Gosztonyi szólt hozzá. 65
