Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Szabó Pál: Szépülő szegénység (Domokos Mátyás sorozata)
A DISZ nevében tiltakozott a bemutatás ellen. A darab ellenforradalmi érzéseket vált ki, a DISZ nevelő szerepét lekicsinyli, sőt bírálja. A feketeszántás beállítása egyszerűen hazugság. Csak úgy sorjáztak a ’reakcós’, a ’fasisztaízű’ és hasonló minősítések. Mindez Gosztonyinak, Szabó Pált ’jóemberének’ a szájából. Nonn súlyosan kifogásolta, hogy a szerelem ábrázolása szennyes. Jánosi a darab dramaturgiai magját is kifogásolta; Mihály fi szerint a darabban csak két ellenség van: a törvény és a szövetkezet... A hozzászólások nyomán kialakult az egyhangú állásfoglalás: a darab kártékony, ellenforradali hangulatot szül, és főleg hamisított tényeken alapszik. Azonnal le kell venni a műsorról. Darvas ezek után is tapintattal kérte Pali bácsit, hogy nyugodjon bele, ilyen kisiklás előfordul... Szabó Pálra nézett, először tőle várt választ. Szabó Pál előbb hallgatott, aztán megmarkolta az asztal szélét: ’Hát akkor b.... átok meg az egészet!’, és hátralökte a székét az asztaltól. Én hallottam már Pali bácsit szitkozódni, de ilyen csúnya szavakat nem hallottam tőle soha.” S ugyancsak ekkoriban történt az az anekdotaszámba menő groteszk eset, amely — ahogy mondani szokás - szinte emblematikus erővel sűríti magába a Szabó Pál- jelenség körül megképződött sajátos kettősséget: a nagykörúti New York-palota az ötvenes években számos szerkesztőségnek és kiadónak adott szállást, s kapuján boldog-boldogtalan akadálytalanul jutott be az épületbe, köztük az irodalom futóbolondjai is. Egy ízben azonban Szabó Pált a porta éber őrei - Isten se tudja, miért - nem akarták beengedni, mire ő mérgében az Elnöki Tanács igazolványát rántotta elő. Vesztére, mert a cerberusok szemében, akik ilyen igazolványt feltehetően még sohasem láttak, még gyanúsabbá tette magát, s nem is engedték be, amiből persze nagy házi botrány támadt később. „ Valami nincs rendben a viszonyunkban mégsem — veti papírra 1958-ban, a népi irodalomról szóló állásfoglalás olvasása közben. — Semmi se jó, amit írok.” De nemcsak 1956 előtt, 1956 októbere után sem. Éppen tíz esztendő telt el az Isten malmai születése óta, amikor megája új regényét, amelyet Czine Mihály a következőképpen jellemez: ,A Duna-Tisza közi homoki világban játszódik a Szépülő szegénység, a felszabadulás utáni esztendőkben. Volt cselédeket, tejeskocsisokat és napszámosokat talál itt a forduló történelem: szegényen, rongyosan. Szél cibálja a homokot és zsupp- tetőket, Sivó paraszti világ ez, szétszórt tanyai település. Ebből születik néhány esztendő múlva Csipkevár példás közössége. A tegnapelőtti reménytelen tanyavilágból rendezett emberi település lesz, lakói kezén kivirágzik a szorgalom, mint a virág. A sok zűrzavar után az emberségből kinyílhat a jövendő.” A Szépülő szegénység kéziratát 1959 télutóján nyújtotta be a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz Szabó Pál, s a kézirat, felsőbb utasításra, a Pártközpont egyik hivatalos paraszti szakértőjének a kezébe került, aki más szavakkal ugyan, de lényegében ugyanazért marasztalta el, mint tíz esztendővel korábban az Isten malmai-t Király István: hogy a parasztság fo ellensége, Szabó Pál szerint, a pártapparátus: Lektori jelentés Szabó Pál „Szépülő szegénység” című regényéről-Részletek„... nem igaz, hogy egészében egy elembertelenedett, elbürokratizálódott, parasztellenes réteggé vált a vidéki pártszervezet. Nézőpontja az írónak azért provinciális, mert kizárólag a parasztság sérelmeiből indul ki s megvédi a paraszti ösztönösséget ma is a párt, az állam ellen. Ahogy Móricz a kecskeméti, nagykőrösi, eszes, belterjesen dolgozó parasztot szembeállította a feudális Magyarország minden intézményével, úgy akarja Szabó Pál szembeállítani a regényben a szövetkezet felé mozduló parasztokat nemcsak az ötvenes évek párt- és 66
