Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Szabó Pál: Szépülő szegénység (Domokos Mátyás sorozata)
tésnapján, 1945 április 5-én szabadult, s akkor még várta őt egy keserű pohár, lapjának, a Szabad Szó-nak a szerkesztőségében: „... a napilappá lett Szabad Szó szerkesztőségében, a főszerkesztői szobába nyitottam. be. íme a kép: Darvas keresztben álló íróasztalánál ül az ajtóval szemben, és kicsit alulról néz felfelé rám. S ezt a nézést most is látom. Tudta persze, mint ahogyan minden író s politikus tudta, hogy engem ’bevittek az oroszok’. Még az sem lényeges már, hogy volt-e ok rá, vagy nem volt, vége van. Pász. Mintha meghalt volna. Darvas is így nézett rám a főszerkesztői székből. Mintha már meg sem volnék. (Az már eszébe sem jutott, hogy én nem úgy néztem rá ugyanennek a lapnak a tulajdonosi és felelősi székéből, amikor a Kis Újság felé is tartani kellett a vállalást érte!)- Szóval csak írni akarsz? - kérdezi.-Én? Még nem tudom, mit akarok, de egyelőre hazamegyek...- Látod, ez helyes dolog - érvel, de érvei olyanok, mint egy tenyér, amely a hátamat az ajtó felé taszítja. Soha nem éreztem még ennyire, hogy milyen nagy és gyógyíthatatlan az emberi gyarlóság, mint most. ” Az író a hatalom szempontjából legelsősorban is azért veszedelmes, mert másként látja, s másmilyennek mutatja az élet arcát, mint amilyennek politikai céljai érdekében a hatalom szeretné, s az összeütközés rendszerint azért következik be, mert az irodalom a közös emberi tapasztalat erejére támaszkodva kétségbe vonja ezt a politikai sugalmazást, mint ami nem felel meg az élet igazságának, s ezáltal a hatalomgyakorlás erkölcsi és történelmi létjogosultságát is kétségbe vonja. - Ez történt akkor is, amikor Szabó Pál 1948-ban „nagy lélegzetvétellel” faluregényt írt megint; a trilógiáját folytató Isten malmai-1, amelyről monográfusa, Czine Mihály okkal állapítja meg, hogy ez az első, valóban hiteles, s máig legszebb regénybeli híradás a magyar falu felszabadulásáról. Dehát éppen ez volt vele a baj! Neki is ugrott rögtön a Szabad Nép-ben, a Párt központi lapjában az oroszlánkörmeit próbálgató zsdáno- vista kritika: Szabó Pál regényéről -Részletek„Szabó Pál valóban elismerésre méltó írói bátorsággal nyúlt hozzá egy nehéz témához, a magyar falu átalakulásának ábrázolásához. Vállalkozása azonban lényegében nem sikerült. Itt-ott meggyőzően mutatja ugyan a szegényparasztság öntudatosodását, de ezt mint egy spontán belső folyamatot mutatja be, nem ábrázolja a munkásosztály, főképp pedig a munkásosztály élcsapatának, a Pártnak vezető, irányító szerepét. Felszínesen tükrözi, s ezzel meg is hamisítja a valóságot. A regény semmi esetre sem nevezhető a magyar falu átalakulását megmutató ’hiteles’ ábrázolásnak.” így követi el az igazmondó író a politikai „ősbűnt”, aminek a következményeképpen éppen őt vádolják művészi „hamistanúzással”: „Szabó Pál faluja, Nyeste, mintha el volna vágva a világtól. Magukra utáltán élnek itt a parasztok, mint egy külön világban, amelyre nem érvényesek a társadalmi fejlődés általános törvényei. Megalakulnak ugyan a pártok, megalakul a Kommunista Párt is, de csak úgy tessék-lássék.” Miben mutatkozik meg ez a „tessék-lássék” e harcos pártkritikus szerint? „Nem az egész ország fejlődését előrehajtó erő, a Kommunista Párt vezeti itt a szegények harcát régi uraik ellen, hanem egy okos, olvasott parasztember, Mezei László, 64
