Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Legenda Szabó Lőrincről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
lométerre van egyik ház a másiktól. Akkor behívtuk ugye, de a vendégszoba jéghideg volt. De a konyhában volt egy ágyunk, hát az első éjszakát minálunk a konyhában töltötte Szabó Lőrinc. Nagyon kedves vendég volt. Olyan volt, mint egy szegény rokon, aki szívességet fogad el. Mindenben igyekezett hozzánk alkalmazkodni, a legszerényebb volt. Például apám kiment fát vágni, ő abbahagyta az írást, fogta magát és utána ment, hogy ő is vágja a fát. Bejött, szakadt róla a víz: „Nem bírom csinálni” - azt mondja. Jól lecsutakoltuk, mondjuk, hát miért csinálja ilyen gyorsan? Azt mondja, azért, amit az ember nem szeret, azt gyorsan kell csinálni, hogy hamarabb vége legyen. A kályha mellett szeretett ülni, oda tettünk egy kis asztalt, azt mondja, úgy fogja magát érezni, mint egy kávéházban. Csinált egy kis táblát, felakasztotta a falra, hogy „Tücsök kávéház. Tulajdonos Thomas Ernő, Thomas Emő- né, Thomas Mariann. Vendég Szabó Lőrinc.” És aláült a kis tábla alá és ott írt. A kályhában volt egy kis sütő melegítő, azt mondta, oda szeretne legjobban bebújni, mert ott nagyon jó meleg van, mert mindig fázott szegény. Azt mondta, mi jöjjünk a szobába, úgy, mintha ő ott se lenne, és ő úgy fogja magát érezni, mint egy kávéházban. Úgy írt egész nap, és este a mienk volt. Este felolvasta, amit írt addig, és beszélgetett az emlékeiről, nagyon kedves volt. Nagyon termékeny idejének tartotta azt, amit nálunk töltött, szeretett volna tovább is ott maradni, de sajnos fegyveres rablótámadás ért bennünket, kirabolták, az összes fehérneműjét elvitték, először a kabátját is, de én utánuk kiabáltam, hogy adják vissza a kabátot. A kabátot visszalökték, de volt egy jó prémes kesztyűje, azt elvitték, meg a nyaksálját, és egy nyitott teherautón jött Pestig szegény. Keresztúry D. : Rendkívül élvezte az apró dolgokat megfigyelni. Pl. egyszer — ez valami félelmetes volt - egy kisegér bekerült az egérfogóba Liptákéknál. Óráig elnézte, hogy az a kisegér hogyan veszkődik ott, mert nem olyan csapó volt, ami eltöri a gerincét: nem döglött meg, hanem egy kis kasban volt az az egér, és Lőrinc elnézte nagyon sokáig, aztán addig könyörgött, amíg elengedték az egeret. Igyekezett mindent a legaprólékosabban megfigyelni. Tornai J. : Ahogy nekem elmondta, és aztán ezt láttam a javításaiból is, hogy a Goethe-i esztétikát akarta elérni, és nekem is folyton azt magyarázta, hogy elege van ezekből az impresszionista elmázolt színekből, kontúrokból és miegyebekből, „hidd el, hogy a latinoktól és a görögöktől is és a nagy klaszikusoktól is azt tanultam, hogy nagyon határozottan meg kell rajzolni a dolgokat. Nem lehet ellinkesked- ni.” O a költészet egyik módszerének a tettenérését tartotta, azt, hogy az ember önmagát figyeli, és ilyen módon lehetséges az, mondta egyik alkalommal, hogy „nézd meg, akár regényben, akár versben, a költők milyen hamar fölfedeznek lélektani, történelmi, vagy akármilyen igazságokat.” Fordítás dolgában lényegében tőle - mondjuk úgy: tanultam vagy sajátítottam el — azt a felfogást, amit ő úgy határozott meg, hogy egy idegen szöveget átenged magán, aztán kiszótározza, ha van benne idegen szó, mert szótár nélkül senki sem dolgozhat, aztán illeszti össze az egész szöveget, és csak az egész szöveg ismeretében próbálkozik azzal, hogy magyar változatot találjon ki hozzá. Azt mondta: „Arra is rájöttem, hogy nem kell erőltetni, hogyha az egyik hely még nem sikerül, akkor dolgozz egy másik helyen, majd aztán utána oda is visszatérsz.” Ugyanazt a módszert alkalmazta, amit a természettudománytól sajátított el, hogy ki kell elemezni, mi hol van; egy-egy strófában vagy egész versben van néhány kulcsszó, annak egyrészt benne kell lennie a fordításban, és lehetőleg ott, ahol az eredetiben van, hiszen a kompozíció az eredeti szövegben is azt követeli meg, hogy oda essen a hangsúly. Domokos M. : Az egyik legcsodálatosabb verse ez az 1947-ben, vagy 1948-ban írt, A földvári mólón című, ami tényleg a kifejezésnek... Lakatos I.: Ez a költészete egyik csúcsa... 59
