Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Kabdebó Tamás: „33” IV; befejező rész (emlékezés)

váltó és a Pápa képe, a nappaliban samott-téglából épített alacsony kandalló. Káté semmit nem változtatott meg a kis házban. Az örökmécsesbe olajat töltött, nagy ünnepeken meggyújtotta a karos gyertyatartóba állított gyertyát, karácsonykor kis karácsonyfát állított a nappali asztalkájára, melyet színes, dekoratív műlegyekkel és villantókkal díszített föl. Debreceni mézes szíveket sütött és akasztott föl a fenyőfára, magnetofonján hallgatta a Mennyből az angyalt és a kórussal együtt énekelt. Anna is megtanulta ezt a karácsonyi éneket, később aztán többet is, két éven belül pöntyögni kezdett magyarul, 1990-ben pedig letette a kisérettségit. Attól kezdve felejteni kezdte, amit addig megtanult.

A kandalló volt a ház szíve. Némi lengyel szenet és ír tőzeget vett ugyan, a fűtőanyag javát mégis a közeli kiserdő rőzséje és hulladékfája adta. Annával korhadó gallyakat szedtek, gombát és vadsóskát, erdei szamócát, kökényt és késő nyáron szedret. Ebből jam készült, a termédek almából is, Nagyika receptje szerint, paradicsommal. Hetente egyszer jött a néni takarítani. A ritka partvisolás jól feküdt a csó; tányoknak, amik megszaporodtak, a vizitáló unokahúg, Gáti Klári fájdalmára. O aztán — amíg ott volt — szaporábban takarított, lányai, ha átjöttek, szintén fölsöpörtek, ott középütt, ahol a papok táncolnak.

Eljött Sinyó is, Pestről, ketten összebütyköltek egy filmszöveget, Blackwell-ről, melyet megvett a pesti filmgyár, de nem gyártott le. Egy szép napon, Michael Elliott Bateman, a manchesteri katonai tanszék vezetője is beállított, ír szeretője nyomában. Michael összeveszett feleségével és vigasztalást keresett. Ezt végül is otthon találta meg, skót nejénél, kivel újból egymásba szerettek.

Káténak két közeli halászhelye volt. Az egyik, a leinsteri hercegek egykori parkja, középen patakkal, festői szépségű, elvadult tóval. A Lyreen patak ide folyt bele, melyet, két kilométerrel följebb, elárasztottak disznótrágyalével. A pisztrángok nem haltak ki, de ehetetlenül büdösek lettek, még két nap fürdőkádas fürdetés után is. A másik halhely a Castletown nevű vidéki kastély ír és angol keverék-arisztokraták rendbehozott fészke - parkjában volt, melyet délről a Liffey folyó határolt. 1984 és 1985 két meleg nyarán ebben fürödni is lehetett (no meg a tengerben is, a Joyce torony tövében, a 17 fokra fölmelegedett ír tengerben), egyébként pedig, a halidényben például, pecálni. Egy szép őszi estén hét darab arasznyi pirosszárnyú nagyke- szeg akadt a horogra. Sokszor csak egy-kettő, még többször semmi. Káté időnként tengeri, kishajós halászversenyeken vett részt (soha nem nyert), általában azonban megfogta saját vacsoráját. Egyszer egy tekintélyes lepényhalat vitt haza a Dun Lo- aghaire-i mólóról, egyszer pedig egy darabonként karhosszúságú angolna családot fogott ki a Liffey folyóból.

1985 őszén Pulbrook, a vélt jóbarát, váratlan és vitriolos támadást indított a könyvtár ellen. A görög-latin tanszék két professzora haragudott Kátéra, mert patinás — és alig használható - házi gyártmányú könyvosztályzó rendszerüket a könyvtárban megváltoztatta, azaz egy korszerűbbel cserélte ki, sőt, a könyvtári munkálatokat automatizálni kezdte. Pulbrook előléptetésre vadászott, közvetlen főnökei kegyét kereste. (így járt el az a négy angol lovag, aki Henrik királynál bemószerolta Becket Tamás canterbury érseket.) Pulbrook iszonyatos pasquillust írt a könyvtár, a könyvtáros és a szakreferensek ellen. A fulmináns iratot egy teljesszámú kari ülés vitatta meg és — a szeretett apáca kivételével — elvetette. Ezt követően Pulbrook még két ízben intézett támadást — övön aluli ütésekkel - a könyvtárigazgató ellen, kit értékes könyvek titkos árusításával vádolt. Káté Dublin minden antikvár könyvkereskedőjétől írásos tanúságtételt szerzett be, hogy tőle semmilyen könyvet nem vásároltak. Ami elmondva pár sor itt, a valóságban egy nehéz esztendő leforgása alatt történt.

32