Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Kabdebó Tamás: „33” IV; befejező rész (emlékezés)

váltó és a Pápa képe, a nappaliban samott-téglából épített alacsony kandalló. Káté semmit nem változtatott meg a kis házban. Az örökmécsesbe olajat töltött, nagy ün­nepeken meggyújtotta a karos gyertyatartóba állított gyertyát, karácsonykor kis karácsonyfát állított a nappali asztalkájára, melyet színes, dekoratív műlegyekkel és villantókkal díszített föl. Debreceni mézes szíveket sütött és akasztott föl a fenyő­fára, magnetofonján hallgatta a Mennyből az angyalt és a kórussal együtt énekelt. Anna is megtanulta ezt a karácsonyi éneket, később aztán többet is, két éven belül pöntyögni kezdett magyarul, 1990-ben pedig letette a kisérettségit. Attól kezdve fe­lejteni kezdte, amit addig megtanult. A kandalló volt a ház szíve. Némi lengyel szenet és ír tőzeget vett ugyan, a fűtő­anyag javát mégis a közeli kiserdő rőzséje és hulladékfája adta. Annával korhadó gallyakat szedtek, gombát és vadsóskát, erdei szamócát, kökényt és késő nyáron szedret. Ebből jam készült, a termédek almából is, Nagyika receptje szerint, paradi­csommal. Hetente egyszer jött a néni takarítani. A ritka partvisolás jól feküdt a csó; tányoknak, amik megszaporodtak, a vizitáló unokahúg, Gáti Klári fájdalmára. O aztán — amíg ott volt — szaporábban takarított, lányai, ha átjöttek, szintén fölsöpör­tek, ott középütt, ahol a papok táncolnak. Eljött Sinyó is, Pestről, ketten összebütyköltek egy filmszöveget, Blackwell-ről, melyet megvett a pesti filmgyár, de nem gyártott le. Egy szép napon, Michael Elliott Bateman, a manchesteri katonai tanszék vezetője is beállított, ír szeretője nyomá­ban. Michael összeveszett feleségével és vigasztalást keresett. Ezt végül is otthon találta meg, skót nejénél, kivel újból egymásba szerettek. Káténak két közeli halászhelye volt. Az egyik, a leinsteri hercegek egykori parkja, középen patakkal, festői szépségű, elvadult tóval. A Lyreen patak ide folyt bele, me­lyet, két kilométerrel följebb, elárasztottak disznótrágyalével. A pisztrángok nem haltak ki, de ehetetlenül büdösek lettek, még két nap fürdőkádas fürdetés után is. A másik halhely a Castletown nevű vidéki kastély ír és angol keverék-arisztokraták rendbehozott fészke - parkjában volt, melyet délről a Liffey folyó határolt. 1984 és 1985 két meleg nyarán ebben fürödni is lehetett (no meg a tengerben is, a Joyce to­rony tövében, a 17 fokra fölmelegedett ír tengerben), egyébként pedig, a halidény­ben például, pecálni. Egy szép őszi estén hét darab arasznyi pirosszárnyú nagyke- szeg akadt a horogra. Sokszor csak egy-kettő, még többször semmi. Káté időnként tengeri, kishajós halászversenyeken vett részt (soha nem nyert), általában azonban megfogta saját vacsoráját. Egyszer egy tekintélyes lepényhalat vitt haza a Dun Lo- aghaire-i mólóról, egyszer pedig egy darabonként karhosszúságú angolna családot fogott ki a Liffey folyóból. 1985 őszén Pulbrook, a vélt jóbarát, váratlan és vitriolos támadást indított a könyvtár ellen. A görög-latin tanszék két professzora haragudott Kátéra, mert pati­nás — és alig használható - házi gyártmányú könyvosztályzó rendszerüket a könyv­tárban megváltoztatta, azaz egy korszerűbbel cserélte ki, sőt, a könyvtári munkála­tokat automatizálni kezdte. Pulbrook előléptetésre vadászott, közvetlen főnökei kegyét kereste. (így járt el az a négy angol lovag, aki Henrik királynál bemószerolta Becket Tamás canterbury érseket.) Pulbrook iszonyatos pasquillust írt a könyvtár, a könyvtáros és a szakreferensek ellen. A fulmináns iratot egy teljesszámú kari ülés vitatta meg és — a szeretett apáca kivételével — elvetette. Ezt követően Pulbrook még két ízben intézett támadást — övön aluli ütésekkel - a könyvtárigazgató ellen, kit értékes könyvek titkos árusításával vádolt. Káté Dublin minden antikvár könyvkereskedőjétől írásos tanúságtételt szerzett be, hogy tőle semmilyen könyvet nem vásároltak. Ami elmondva pár sor itt, a valóságban egy nehéz esztendő leforgá­sa alatt történt. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom