Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XII. (Kemenczky Judit: Az amerikai versek; Marno János: Az albán szálló; Bratka László: A mohóság hajtotta, a titkok szomja..., Sarkcsillagig érő ajtófélfa tövében; Faludi Adám: Alagsori műveletek; Holló András: Lázadás és megbékélés; Háy János: Welcome in Afrika, Marlon és Marion; Babies I.: Két lépés a függőhidőn; Kemény I.: A koboldkórus
Faludi Adám: Alagsori műveletek Elég későn jutott nyilvánosságra a szerző': 1951-ben született, s a Szögletes virág csak 1988- ban jelent meg. Ezt követi az előzőhöz hasonlóan meghökkentő-elgondolkoztató című második. De van itt más szokatlanság is. Az még lehet kiadói figyelmetlenség is, hogy a kötetnek nincs tartalomjegyzéke, de az már tudatos, hogy az első két ciklus darabjainak címei a lap alján, a vers „után” olvashatóak. Ráadásul a középső, Dalpiac ciklus nagyobb lélegzetű, s egyetlenné váló darabjai A költemény északi oldala - majd déli, keleti, nyugati - címet kapják, s utánuk következnek még a Hozzávalók, azaz a „lábjegyzetek”, amelyek részben szintén költemények. Valóban „műveletekről” van szó? Igen is, meg nem is. Hiszen minden költői alkotás műveletek sorából jön létre, legfeljebb ezek elrejtődnek, itt meg láthatóbbá is válnak. Másrészt nem különlegesen furcsa, beilleszthetetlenül egyéni e kötet anyaga a hazai költészetbe még akkor sem, ha legfőbb ihlető élményköre kétségtelenül a beat és a rock, s az azt megörökítő, főként angolszász költői törekvések világa. E versek szerzője maga is részese rockcsoportok munkájának, happeningeknek. Faludi Adám a maga beat-világával nem meghökkenteni akar, hanem leírni és kifejezni. S nem híve a túlzott keménységnek sem, nem a világgyűlölet, a megvetés, hanem a szép élet ábrándja lelhető fel szemléletében: „Kaptam egy halom boldogságkonzervet / Isteni ábrák ábrázolják a boldogságot / bádogoldalán mindegyiknek. / Ám / lakásomban minden alkalmatlan. // Nem bírom a konzervet kibontani. // Most / már / ott / tartok / hogy / egy nyitóért odaadnám az egészet / Legyetek boldogok!” (Boldogságkonzervek). Ez a legpontosabban talán itt megfogalmazott paradoxon érzékelhető a kötet egészében is. Két verstípusban is. Az egyikben - amelyre az idézett mű is példa -, tömören, általában egy-egy (bár nem mindig meggyőző) ötletre épít. A másik típus a tágabb lélegzetű, terjedelmesebb, többnyire ciklikus építkezésű hosszúvers, amelynek őse valahol Whitman és Kassák körül lelhető fel, s amelynek ritmusaiba nyíltabban nyomulnak be a rockszerű elemek. Am e típusba is szervesen beépülnek az ötletek-pa- radoxonok, például ilyen önarcképben: „Csak egy énekes / bárdolatlan bárd / kezdettől fogva / magára várt / balján a minden / seholján avantgárd / járatja velünk / az udvari bolondját” (Hozzávalók 1.). A rock világa - s minden tömegkultúra - mélynek mutatja a felszínt is, s a tipikusban, minden egyénit, különöset mellőzve közhelyszerűen ismernek, vélnek ismerni önmagukra a befo- gadók-fogyasztók. A tömegkultúra ugyanakkor nélkülözhetetlen, vannak maradandó értékei, s elsősorban ezek hatni képesek a művészetek egészére, így a költészetre is. Egyelőre nehéz volna azonban eldönteni, hogy a rokonszenvesen tehetséges Faludi Ádám, akinek egyébként prózaírói munkássága is figyelmet érdemel, költőként mennyire marad benne a rockos világban. Vajon rabja, vagy inkább felhasználója lesz-e? Az első dolog valóban a tehetség megmutatása, s ez két verseskönyvben sikerült is. Úgy vélem azonban, hogy a továbblépéshez váltásra is szükség van. Vagy a műfajban, vagy a költői világ szemléletében és poétikájában. Ez utóbbi a mostani kötet egységességének tanúsága szerint meglehetősen nehezen képzelhető el, ámde a művészetben éppen az a gyönyörű, hogy nem ismer lehetetlent. ( Textronic Kiadó, 1992) Holló András: Lázadás és megbékélés Posztumusz kötet, szerzője viszonylag fiatalon vetett véget életének, nem bírván már elviselni a testi-lelki szenvedéseket. Holló András (1953-1993) csak 1987-ben jutott hozzá első verseskönyvéhez, s egy prózakötet mellett ez a negyedik könyvpublikációja. Hagyatéka azonban még sok kéziratot őriz, s a Lázadás és megbékélés még az ő összeállítása. Vers és próza soha nem különült el mereven a szerzőnél, pontosabban: prózájában mindig volt valami versszerű. E könyve az Üdvözlégy, Mária c. kisregénnyel indul, de ez az alig 20 lapnyi szöveg 3-10 soros miniaturákból áll. Csupa tárgyias közlés, az összhatás, a megkevert időrend mégis költői hatást kelt. S ha más módon is, hasonló a helyzet a Gyalus bácsi 10 darabból álló sorozatával. Rövid kis történetek, anekdoták-adomák ezek egy falu jólelkű, derék asztalosmesterétől, aki mindazonáltal fura figura is volt, agglegény is, különc is, s ugyanakkor 87
