Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XII. (Kemenczky Judit: Az amerikai versek; Marno János: Az albán szálló; Bratka László: A mohóság hajtotta, a titkok szomja..., Sarkcsillagig érő ajtófélfa tövében; Faludi Adám: Alagsori műveletek; Holló András: Lázadás és megbékélés; Háy János: Welcome in Afrika, Marlon és Marion; Babies I.: Két lépés a függőhidőn; Kemény I.: A koboldkórus
Vasy Géza Versekhez közelítve XII. P Kemenczky Judit: Az amerikai versek ontatlanul idéztem a kötet címét, dehát a hagyomány szerint a költő nevének kell elöl állnia. Ezzel szemben e kötetnek a címlapján, majd a belső megnevezésekor is következetesen az olvasható, hogy Az amerikai versek Kemenczky Judit kadmiumsötét brilliánsvörös életvonalával, s adott egy időhatár is: 1985-1991. Ám még ez a leírás is pontatlan, hiszen a címlap voltaképpen egy három színű képvers: a fehér alapon különböző méretű és típusú fekete betűkkel találjuk meg a szöveget, amelynek elrendezése sem mellékes, s e szövegben a sötét, a brilliáns és a vonalával félszavak vörösesbordó színűek, némi színerősséghullámzással. E borító is a szerző munkája, s valóban brilliáns. A költőnek ez a harmadik könyve, A vesztő 1979-ben, a Sorsminta 1982-ben látott napvilágot. Évtizedes szünet után következik tehát a mostani munka, amelynek életrajzi háttere az amerikai magyar költővel, Bakucz Józseffel létrejött házasság, a bostoni élet, majd a férfi tragikusan korai halála. A kapcsolatot már előbb is komorrá teszi egy hazalátogatás, majd a visszatérési engedély hosszas meg nem adása. Ez magyarázza, hogy az „amerikai versek” keletkezési helye Boston mellett Budapest is. Mindazonáltal nemcsak a köteteim, nemcsak az életrajz szempontjából érdemel említést Amerika. Legújabb, nyolcvanas évekbeli költészetünkben mind gyakoribbá váló motívum ez, ámde lényeges különbség, hogy Kemenczky Judit nem néhány hétre, hónapra utazott az Egyesült Államokba, amely helyett általában magát a földrészt szoktuk megnevezni, hanem tartós ottlétre. Van egy ennél lényegesebb megkülönböztető jegy más „amerikai versekhez” képest, s ez már a Kemenczky-líra általános jellegzetességeivel kapcsolatos. Kevesen vannak, sőt, Weöres Sándoron kívül senki sincs, aki olyannyira elmélyedt volna költőink közül a távol-keleti kultúrákban, mint ő. Weöresnél ez inkább az alakváltó tendencia egyik megnyilatkozási formája volt, Kemenczkynél azonban - elsősorban - a japán kultúra mély, nyelvismeretig hatoló stúdiumait is jelenti. Már első, de méginkább második könyvében ez egyértelműen megmutatkozik. Ugyanakkor ez a távolkeleti szellemiség meglepően szerencsés módon simult bele az európaiba, s az itteni lírai hagyományok konzervatívabb olvasói számára is élvezhetővé, sőt megszerethetővé tette ez a költészetet. Az Amerikával való találkozás bizonyos mértékig felbontotta ezt hagyományosabb líraiságot, s radikálisabban oltotta be az európai-amerikai avantgárd tendenciák elemeivel, megőrizve ugyanakkor a keleties szemléleti és motívumkin- cset is. A kötet első verse például így indul: FOGAI KÖZÖTT BAMBUSZ VÍVÓBOT / ágyamra ugrott nedves sáros szőrzettel a Szürreális Kardvívó / Patkány / metafizikus ajánlatával szemben engedékenynek mutatkoztam / remélve hogy a Tízezer Dicsőség és a Tízezer Veszélyesnél Vés /zélyesebb Jármű közül egyet kormányánál ülve megismerhetek”. A két kulturális hagyomány pillér-alapja között olyan vershíd épül, amely a legnemesebb értelemben támaszkodik ezekre az alapokra. Aligha lehet neoavantgárd vagy posztmodem kötetnek nevezni Az amerikai verseket, hiszen ezek lényege a káoszból rendet teremtő szándék változatlanul: „meg kellene magyar / ázzam MI EGY VERS de inkább megírom ahogy extrém parázs / szobrokat / viszek a szakadék fölötti bambuszhídon hintázunk a szélben / a KANONIZÁLT / KÉP NEM VONZ kreatív gondolataimat követhetően végleges sz / emélyes látványba vetítem az első inspirációt szaggatott / meditativ / technika / médiuma vagyok magamnak egy tátongó mélységes nap tanított / nevetni / az energia mely a géniusz testét áthevíti és látnom enged / emberi koncepciót gyöngédet és szép alakút virágszerűen e / lnyíló organikus veszélyesen fénylő tudás fája / MOST ADD / KEZEMBE IDŐMET!” (29. o.). 83
