Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kodolányi János: Boldog békeidők (Domokos Mátyás sorozata)
háttértörténete kirajzolódik Zimándi P. Istvánnak 1954. december 2-án írt leveléből: könyvem anyaga még most sincs nyomdában. Újabb baj tört ki. Egyik novellámat (a Nyugat-ban jelent meg, majd a Rókatánc c. kötetemben) erotikusnak ítélte a Kiadói Főigazgatóság mimóza-szemérmességű testületé, s nem engedélyezte. A novella kitűnő, ezt mondják a lektorok, s maga ülés Endre is. Ugyancsak a kiadás mellett kardoskodott írásban Nagy Péter főkritikus is, és a kiadó vállalta érte a felelősséget. Erdei, az írószövetség főtitkára, természetesen, ellenem nyilatkozott — Nos, tegnap kaptam egy ukázt, hogy a novella kihagyását, miután »fojtottan erotikus«, vegyem tudomásul. Hát kénytelen voltam tudomásul venni, mert diktatúrában vitázni nem lehet, sőt, ha diktatúra nem volna, akkor sem lehetne, mert »gegen die Dummheit kämpfen selbst die Götter umsonst.« ” Ugyancsak 1954 őszén indultak meg a hat esztendeje kéziratban kallódó Boldog békeidők kiadói szülési fájdalmai. Világra segítésében, illetőleg elrekkentésében az irodalmi bürokrácia valamennyi testületé és fő-fo korifeusa részt vett: az írószövetség elnöksége, a Kiadói Főigazgatóság és a Művelődésügyi Minisztérium, Darvas József miniszter személyes részvételével. A regény kéziratával a Magvető foglalkozott, mert Kodolányi János abban az illúzióban élt, hogy a Magvető, mint a „rebellis” írószövetség kiadója, kevésbé függ a Párttól. 1956. április 21-én Veres Péter egy levelezőlapon, amelyet az író fiának, ifj. Kodolányi Jánosnak írt Pécsre, kilyukasztja ezt a reményt: „Kedves Öcsém!” - A legutóbbi alkalommal, amikor még volt elnökségi ülés, Illyés Gyulával együtt tettük fel a kérdést Oláhnak (Oláh László a Magvető irodalmi vezetője volt akkoriban - DM): mi van ezzel a kiadással? Azt mondta, apróbb kívánságaik vannak, főleg a svábokra vonatkozó kifejezések enyhítésére vonatkozólag, és a könyvet kiadják. Azóta nem tudom, mi van, mert ezer más baj is van. A Magvető élére nem akad igazgató, Oláh csak átmenetileg van megbízva. Persze az, amit Te írsz, hogy a Magvető az írószövetség kiadója: naívság. Az írószövetség nem állami szerv, nem is gazdasági vállalat, hanem csak egy egyesület. A Magvető jogi és gazdasági értelemben a Kiadói Főigazgatóság alá van rendelve. Az írószövetség egyébként ősz óta amúgyis exlex-ben van. Én is csudálnám, ha a pécsi Irócsoporton keresztül nem tudnád, mi történik ott. Persze ettől függetlenül Neked igazad van. Mindenkinek a saját feje fáj a legjobban. És hacsak a János ügye volna ügy, de ügy van nagyon sok más íróé is. Párttagoké is. Tudom, nem sokat ér, ha türelmet prédikálok, mégis azt mondom: végül is értelmesen elrendeződnek a dolgok. Ha rajtam múlna, vagy akárcsak író-barátainkon, hamarabb menne minden kiadói és egyéb ügy. Ne haragudj ezért a se-hal, se-hús válaszért, a jelen pillanatban nem tudok jobbat. Üdv. Veres Péter.” A regény kéziratáról az írószövetség képviseletében Jankovich Ferenc írt a mű nagy értékeit hangsúlyozó, meleg hangú ajánlást, aminek azonban nem volt sok foganatja. A regényt ugyanis Oláh László, a kiadó irodalmi vezetője, egyetértésben a Kiadói Főigazgatósággal, „svábellenesnek” és egyes jeleneteiben „szexuálisan túlffi- töttnek” találta. Ez utóbbival kapcsolatban jegyezte meg kesernyés humorral Kodolányi Várkonyi Nándornak írt levelében, hogy „ezek a mimózák fehér írásokat kívánnak - vörösben”. - Kodolányi levelezéséből kitűnik az is, hogy régi barátja, Haraszti Sándor többször szót emelt a kézirat érdekében, a Kiadói Főigazgatóság akkori vezetőjénél, Kállai Gyulánál. Mindezeket a bonyodalmakat azonban elhallgatták Kodolányi előtt, ezért érhette őt villámcsapásszerűen, amit 1955 tavaszán 79
