Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kodolányi János: Boldog békeidők (Domokos Mátyás sorozata)
pesti látogatása idején megtudott a kézirat sorsáról. Erró'l is Várkonyi Nándor barátjának számolt be Akarattyáról, 1955. április 27-én keltezett levelében: „Megjártam Pestet, találkoztam negyvennégy emberrel, köztük Illyéssel, Illés Endrével, Harasztival, Veressel, Képessel s másokkal. Tapasztalataimat tán hallottad már Szántótól. (Szántó Tiborról van szó-DM.) Röviden ennyi: regényem négy hónapig feküdt egy Dóra nevű hölgy fiókjában, miközben Veres azt írdogálta nekem, hogy »megyen a maga útján«, a többiek meg szót szóra mondtak, s erösködtek, hogy ennél van, annál van, ennek meg annak ez a véleménye. Hazugságok gyönyörű körét alakították ki, szemrebbenés nélkül. Mikor regényem hollétét kinyomoztam, ama Dóra így kiáltott fel: »Négy hónapja hever itt ez a vacak, a fene egye meg, nem viszi el senki!« Veres, Illyés és Haraszti társaságában, találkozott velem, s nem tudta, mit tudok, de sejtett valamit. Habogott, hunyorgott, s az »országgyűlés« üléseiről beszélt. Undorodtam, s nem szóltam.” Két héttel később — 1955. május 12-én — újabb levél Akarattyáról Várkonyi Nándornak: „Köpeczi nem járult hozzá regényem kiadásához, mint Szántó tudósított, hanem csak azzal a feltétellel javasolta kiadását, ha Darvas nem talál benne irodalompolitikai komplikációkat. A maga részéről nem lát benne ilyesmit, de nem akarja egyedül vállalni a felelősséget. Lektora a regényt jónak s kiadandónak ítélte. Köpeczi tehát elküldte a kéziratot Darvasnak, ítélje meg ő. Darvas persze nem olvasta - annál sokkal lustább, közönyösebb, s a legszorosabb önérdekén kívül nem is törődik semmivel, tehát odaadta a titkárának, olvassa el. Noha pedig a titkárának semmi joga nincs efféle kérdésekben dönteni, azt a véleményt alakította ki, hogy regényem »soviniszta, németellenes«, és kiadásra nem javasolja... Az sem állja meg a helyét, hogy Köpeczi »utasította« Képes Gézát a szerződés megkötésére, mert Képes éppen azért nem köti meg a szerződést, mert az engedély nincs meg. ” Néhány hét múlva Kodolányi elhatározza, hogy visszakéri a kéziratot: „Intézkedtem a Boldog békeidők visszaszerzése iránt. - írja Akarattyáról Pécsre, Várkonyi Nándornak, 1955. június 3-án. - Azonban ennek akadálya támadt. Mikor ugyanis Darvas titkára elébe terjesztette az iratot aláírás végett, hogy könyvem kiadását nem engedélyezi, Darvasban talán föltámadt a Belgrád által támogatott, vagy megbolygatott lelkiismeret, s így szólt: »Kodolányit nem lehet így elintézni, mert ha soviniszta és németellenes a könyve, azon lehet segíteni.« És nem írta alá a végrendeletet, hanem magával vitte Prágába, ahol tíz napot töltött, s Prága szépségeit az én művem szépségeivel akarja fokozni. A titkár meg, 26 éves siheder, aki máris egy fel- nőtthöz illő szorgalommal törekszik az érvényesülésre, azt mondta barátomnak, mikor a kézirat visszakapását sürgette: »Sajnos, meg kell változtatnom álláspontomat, mert a miniszter más véleményen van.« Sajnos. O, persze, éppen úgy nem olvasta a regényt, mint a többi, hanem Jankovich és Galsai lektori véleményéből él, miután pedig azokban benne van, hogy a svábozást enyhíteni kell, ebbe, mint biztos szálba, fo- gózkodik. Mint a többi. Most hát nem tehetek semmit, Prágába nem futhatok a kéziratom után.” Pár héttel később — Akarattya, 1955. június 28-án — újabb levél Várkonyi Nándornak: „Regényemről még semmit sem tudok. Haraszti útján ugyan azt üzente Darvas, hogy még nem ért rá elintézni, de úgy látja, nem kell sokat húzni a kéziratból s legyek nyugodt, meg fog jelenni. Hát nyugodt is vagyok, annál inkább, mert egy fikarcnyit sem törődöm vele. ” 1955 végén, pontosabban: november 28-án, újabb fordulatról tudósítja pesti hívét, Zimándi P. Istvánt: 80
