Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Beke György: A román Mikes (Gelu Patenau halálára)
Ezt az „egyszerűségében” is pompás, súlyos, gazdag nyelvet kellett Gelu Pateanu- nak románul megszólaltatnia. Egyik nyilatkozatában mondta, hogy irodalomtörténeti böngészéseiből ismerte Constantin Cantacuzino román nagybojár, rangja szerint asztalnok krónikáját. Ez a vajdai előkelőség nagyjából kortársa volt Mikesnek. Úgy vélte Pateanu, hogy Cantacuzino román krónikás 18. századi nyelvezete alkalmas lenne Mikes sajátos írói hangulatának visszaadására. De csak, mint kiinduló pont alkalmas, nem pedig másolandó szövegeszmény. Gelu Pateanu- nak egy egészen „új” román nyelvet kellett kialakítania - becsvágya erre is sarkallta és ezért a krónikás szöveg mellett liturgikus szavakat, feledett archaizmuso- kat újított fel, vagy éppen maga alkotott, módosított más jelentésű kifejezéseket, s még inkább, sajátos stílusfordulatokat munkált ki. Mit eredményezett ez a fordítói eljárás? Mikes Kelemen idők mélyéből szólalt meg románul: ünnepélyes, fennkölt, tiszteletet parancsoló, mintha csak egy pátriárka szózatát halla- nók. Bornemissza magyar Elektrájából szólnak így ma hozzánk a hajdanvolt görögök. Mikes nagyon gyakran tréfálkozó, csipkelődő, jóízűen csevegő példáival, történeteivel szórakoztatni akarta azokat a majdani olvasóit, akikben mindig is reménykedett rodostói magányában. Mennyiben alkalmas Pateanu veretes, már-már magasztos stílusa az ilyen évődések érzékeltetésére? Nyilván botorság lenne szóvicceket kérni számon a tolmácsoláson. Például Bercsényi Miklós, mihelyt Rodostóba érkezett, azon nyomban anagrammát fabrikált a helységnévből: Ostorod. Pateanunak lapalji jegyzetben kellett megmagyaráznia a szójátékot. Az évődés azonban, Mikes stílusjátéka, például szavak tréfás-szemléletes helyettesítése Pateanu román szövegében éppoly ízes, hangulatos és találó, mint a magyar eredetiben. Összevetés közben (ha valakinek kedve van hozzá, én megtettem annak idején) érdemes figyelni a szövegek terjedelmére is. Ismeretes fordítási jelenség, hogy a román irodalmi szövegek rendszerint 10-20 százalékkal hosszabbak magyar megfelelőinék, ami a két nyelv eltérő jellegéből, más-más mondatszerkesztési sajátosságaiból ered. (Megfigyelhető a román népballadáknál is az epikus, részletező stílus.) Pateanunál a fordítás nagyjából ugyanolyan terjedelmű, mint az eredeti Mikes. A fordító a lehető legnagyobb mértékben tömörített, ami a szövegét néhol már-már balladisztikussá sűríti. Olyan Mikest alkotott románul, amely mindenben hűséges az eredetihez, egyben jellegzetesen román szöveg, a román nyelv ódon ízeit, hajlékonyságát mutatja. Re- ményik Sándor nyelvi-esztétikai igényét — félig őt vinni, félig vele menni - Gelu Pateanu sikerrel váltotta valóra: lépést tud tartani az őszintén tisztelt és szeretett rodostói író-remetével. A Törökországi levelek: számkivetettségben, idegen környzetben született mű, a nyelvi ellenállás modellje. Gelu Pateanu a lelki ellenállás csendes, halk szavú hőse volt, aki román családi otthonból — öt évvel ezelőtt - eljutott népe szeretetének olyan fokára, hogy nyiltan szembe tudott szállni saját nemzete roncsoló, gyűlölködő nacionalizmusával. Petőfi Sándor megcsúfolt fehéregyházai emlékkövénél mondta el hangosan román tiltakozását, és a bujdosás útján végül Budapesten talált menedéket. Itt tovább fordított, az egyetem román tanszékén vállalt munkát, a Bárányka román népballadát és a vele jelzett román eszmevilágot állította előadásai középpontjába. Román Mikes lett belőle pályája végén, a román önismeret, az önmagukkal való szembenézés és megtisztulás rombolva építő írója. Sírjánál hiányzott a mai hivatalos Románia. De hiszen Mikes Kelemen is csak évtizedes késlekedés után érkezett - szellemében, műveivel — haza, szülőföldjére, nemzete körébe. Társak ők ebben is, miként azok maradnak emlékező szerété tünkben. 65
