Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Beke György: A román Mikes (Gelu Patenau halálára)

hasábjain küldtem el utána, mivel magam is eljöttem közben Bukarestből. Most, váratlan halálakor ezt az őszinte elismerést ismételhetem meg.

Ő írta be Mikest a román irodalmi tudatba. Noha nem az övé volt az első fordítás a Levelek bői. Ennek „őskiadása” - 1794-ben Szombathelyen — után 115 évvel fedezte fel Octavian Prie műfordító a Levelek Havasalföldre és Moldvára vonatkozó részeinek kútfő értékét a románok számára. Tanulmányt írt az Unirea 1909-es évfolyamának egyik számában Egy magyar író a román fejedelemségekről a 18. század első felében címmel, majd a következő lapszámban néhány részletet mutatott be románul a Levelek bői. A Prie-fordítás nem kerülte el a roppant tájékozottságú, legendás — de erősen ellentmondásos — történettudós, Nicolae Iorga figyelmét sem, ő egy évvel később emlegette a Levelek jelentőségét II. Rákóczi Ferenc, a magyar nemzeti tudat felébresztője és a románok című értekezésében, a Román Akadémiai Évköny- vek-sorozatában. Történtek további fordítások, fordítás-kísérletek Mikesből, sőt egy 1950-es, nyolcadikos román irodalmi tankönyv is felvette a magyar írót.

Mikes fordításának, bármilyen nyelvre, legfőbb próbatétele: az eredeti báját, hangulatát megközelítően visszaadó nyelvezet megtalálása vagy — a merészebb fordítóknál — ennek a kimunkálása. A Levelek gyakran köznapi eseteket írnak le, a naplószerű feljegyzések tartalma könnyen elsikkadna, ha a mikesi nyelv nem vésne belénk egy-egy jelzőt, stílusfordulatot, népi szólást, amelyek mintegy átizzítják a mondatokat. Sajátos székely észjárását tükröző ellentételezései felejthetetlen élményünkké teszik egy-egy érzését, gondolatát: „Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”. (37. levél) Mikes életművének egyik legjobb magyar ismerője, maga is háromszéki székely, Veress Dániel, több mint másfélszáz szólást, mondást, közmondást népies stílusfordulatot számolt össze a Levelek ben. Éppen ezért a mikesi mű eleven, ép, friss ma is, miközben jóval később született prózai szövegek porosnak, nyakatekertnek tetszenek. Irodalomtörténeti tapasztalat, hogy a költői szövegek lassabban öregszenek, mint prózai társaik. Gondoljunk Balassira: verseit ma is élvezzük, nyelve nem vénült az időben, ízeit, zamatát megőrizte. Mikes prózanyelve a legjobb költői alkotásokkal állja a versenyt frissessége megőrzésében. Mi tartja meg a Levelek fiatalosságát? Ismerjük a műveltségét, a kor legmagasabb szintjén állott, ezt bizonyítják franciából készült fordításai. Latinul jól megtanították a kolozsvári jezsuitáknál. Otthonos volt a barokkos udvari és a nemesi irodalom legjobb magyar hagyományaiban. Az emigrációban is sűrűn, szívesen lapozgatta a régi magyar nyelv szépségét átmentő Szentírást. Mindezen sokféle nyelvi és műveltségbeli hatást eggyé ötvözte stílusában egy erős olvasztó-tégely: a tízéves koráig magába szívott háromszéki székely népi nyelvélmény. Mikes nyelvmesterei valójában az egyszerű székelyek voltak. Az ő nyelvüket vitte magával a száműzetésbe, ez volt az az alapréteg, mire minden további műveltség rárakódott. (A jelenség ma sem ismeretlen az egyéni diaszpóra-sorsot élőknél: a gyermekkor bájával szólalnak meg, ha nagy ritkán anyanyelvűket használják.) Mikes az elképzelt levelek közvetlen műfajában nem is használhatott volna más nyelvet, nem szólhatott volna másként „nagynénjéhez”, mint amit hazulról magával vitt emlékeiben, idegeiben. Talán úgy érezte, hogy ha „művelt” nyelven szól, nem lesz eléggé közvetlen, eléggé őszinte. Az a „művelt nyelv”, amit nyilván szintén jól használt volna, azóta sokszorosan megváltozott, nyugtalan írók, költők állandó újításai révén, míg a népi nyelv a maga „konzervativizmusában” őrzi örök frissességét.

Mikes és a székely népnyelv című munkájában íija Veress DánieL. „Ha nyelvét - általánosan —jellemezni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy értéke tömörsége, képszerűsége, meglepően finom árnyaltsága, változatos hangzása, világossága és szabatossága, összetéveszthetetlen szubjektív nyelvi elemekkel és megoldásokkal gazdagodottan.”

64