Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Borisz Hrisztov: Apám sírjának áthelyezése; Égi jel; Macska az úton; Az ember a sarokban (Utassy József versfordításai)
De az Úr odanézett nedves két szemével a domb felé, ahol a kereszt fénylett... És míg azon gondolkodott, mit mondjon nekem, kifolyt az ujjaim közül, lecseppent. Macska az úton Langymeleg, lassú vasárnap - madarak lépte kopog csak. Nézi a sok szoba egymást, áll a folyó nagyunottan. Árnyak - szürke kancák hemperegnek a porban, nincs ajtó, mi nyerítsen, s asszony, ki ripakodna. A vonat száraz ajakkal hosszan fújja ki hangját, s ejt a peronra bőröndöt s kalapot, de szalmát. Száll le az ember, alakját fényözön óvja egészen — jön, börtönből jön haza, várja faluja szerényen. Félve lép a füvön - nem látják-e valahonnan? Macska állt meg az úton, hol puha csönd pamutolgat. Nagy árnyékok alatt megy egyedül, perzsel a hőség... És nincs otthon az asszony - oda a régi dicsőség. Nincs aki hallana téged, himnusz a térre kísérhet - robog a pulykakas, s nézd, nyelvet ölt, heherészget. És aki évekig csak a mai napért vezekelt, lám, leül a kín küszöbére, és keserű kenyeret rág. Szárnyrakapott újság leng, és talpai égnek. Kacsák sárga kalucsniban totyognak s fecserésznek. Vének a padokon ülnek, jó nagyokat hallgatva - botjaikat tapogatják, s tüsszentenek a napba.
