Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Fodor András: Józan reggel (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Fodor András)

Tilalmas ifjúság

Egy volt Eötvös-kollégistához

Emlékszel, ahogy kora-nyári este az épület repkényfutotta szárnyas ajtaján kilódulnunk a meleg útra ketten?

S felénk suhint, megtántorít a súlyos, édes illat: olajfák borzasán, puhán kavargó ágai ezüstlenek az út melletti kertben.

Szerelmesek lopóznak imbolyogva.

Árnyékok titka sürüsül a hegyre, míg körül a karcsú lámpák burka fénybe pattan.

S minket kegyetlen fájdalom ínsége űz, szorongat: a lázas agy, a béna test acsargó szomja, és megyünk, megyünk epesztő bódulatban.

Mert rács gyanánt tapad ránk ifjúságunk, cellák szemével néz felénk a hűtlen iskola —, törékeny sorsunk tébolyodva őrzi.

Hiába hajszol, bujtogat a férfi-nyugtalanság, hiába incseleg velünk a tágasabb világ, magányunk kínját nem tudjuk legyőzni.

0, strázsaként kísértő vad gyanakvás!

Fülelő ajtók, zord falak, nyomasztó némaság, leselkedő félelmek suttogása.

Lépésed árván szédeleg a sötét folyosókon, s fólhorgad újra messziről a gúny fájdalmaként egy zongorán az appassionato.

Miért nem lehet őszintébben élni, ahogy hordozták sorsukat a bátor küszködök, tebenned bízva emberibb közösség?

Mi nem akartuk sohasem a haszon igazságát, csak azt, amig ígéretül szívünkbe hordozunk.

Ki rakta ránk a hazugság fegyelmét?

Álarc alatt lapít a sanda érdek, fülledt szobákban forr, lobog a csiholt gyűlölet, dühödt tüzébe vetné tisztaságod.

S hiába rejted arcodon az undor moccanását, szívedig lát a becstelen, vigyorgón rádkiált:- Pusztulj makacs! Elárult hallgatásod!

Meddő erő a némák tisztasága.

Lázadni kéne, béna vagy -, tűrnél, de nincs miért;

szemedbe döfnek villogó tilalmak.

Rángat, gyötör a sok parancs, akár a szél az ágat. Osztoznak legszebb vágyadon kufár ügyeskedők. Még védenéd hited, de nincs hatalmad.