Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - László Ferenc: A kicsi „tót” (Bartók műve a műjegyzék és az összkiadás között)
László Ferenc A kicsi „tót” Bartók műve a műjegyzék és az összkiadás között műjegyzékek és az összkiadások a „csak a tényeket!” örve alatt rendeltetésszerűen hazudnak, amennyiben lényegükhöz tartozik az értékek összemosása. A Köchelben nem szedik nagyobb betűkkel a Requiem címét, mint a gyermeteg KV 1- ét. A Neue Mozart Ausgabe szerkesztői ugyanolyan akríbiával írják le a jelentéktelenség kéziratát, amilyennel a remekművekét. Ez a két kiadványtípus teszi magát, hogy a lángelme művei egyenlőek egymással, s hogy a kutató pedig teljességgel érzéketlen művészi minéműségük iránt. Szőllősy András Bartók-műjegyzéke sem minősíti az időrendbe állított kompozíciókat. Nem húz alá „ajánlott” címeket, nem tesz zárójelbe „elhanyagolhatókat”. A Bartók-összkiadás is pártatlan lesz, bár kötetei kommentárrészében lesznek majd kitételek, melyek önmagukban nem értékítéletek ugyan, de értékítéletek alkotására bátorítják a kotta használóját. nek egyes kommentárjait előlegezi, nem óhajtja táplálni a tévhitet, hogy amit a lángelme írt, csupa jelentékenység! Mivel nem köti a „csak a tényeket” kötelme, tárgyának művészi minéműségéről is szól. A mű, amely Szőllősy András jegyzékében, az „Érett kori kompozíciók” között a 32-es sorszámot viseli, A KICSI „TOT”-NAKöt dal énekhangra és zongorára címmel követel részt magának Bartók halhatatlanságából. Címére - így vagy úgy! - emlékezünk, de ha nem volna az Sz 121, a Kadencia Mozart Esz-dúr Zongoraversenyéhez, bízvást kinevezhetnők „a legismeretlenebb Bartók-mű”-nek. Címlapjának és a III. dal első oldalának hasonmását Demény János közölte 1948- ban, a Bartók Béla (Levelek, fényképek, kéziratok, kották) című könyve 206. és 207. lapján. Keletkezéséről néhai ifj. Bartók Béla tájékoztat Bartók Béla műhelyében c. könyvének 453. lapján: „Tóth Emilné első gyermeke, Oláh Tóth Béla, Bartók keresztfia volt és születése alkalmából Bartók kis dallal köszöntötte, melynek címe: A kicsi tótnak.” (Ha valaki nem tudná: Tóth Emilné Bartók húga volt, a levelezés kötetekből ismerős Elza.) Majd hozzáfűzi: „A szójátékot későbbi zenekutatók nem értették és a »tót« szót szlovákra torzították.” Az utóbbi mondat azokra a ferde fordításokra utal, amelyek eredményeképpen „a kicsi »tót«”, „der kleine »Slowake«”-ként, illetve „le petit »slowaque«”-ként került be a külföldnek szánt szakirodalomba. Az életrajzíró magyarázata („nem értették”) rosszhiszemű, mivel egyértelműen a zenekutatók nyakába varija a megtévesztést. Ugyanakkor jóhiszemű a Bartók halála után kialakult magyarországi politikai Szerény, de nagy szeretettel küldött tisztelgés Somfai László hatvanadik születésnapján Ez a kis tanulmány, mely a Bartók Béla Kritikai Összkiadás Dalok című köteté54
