Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
a Kariatidákkal. Azóta sem kaptam vissza. Ilyen még nem történt velem, legtöbbször ki se nyittatták a bőröndöket, de most nagyon kíváncsiak voltak. Úgy látszik postán inkább bejöhetnek a dolgok. Magdának egyszer ugyan visszaküldték a lapkivágások kötegét, melyet nekem küldött volna „A Tokyoi Egyezmény értelmében”. Ugyanezzel a mottóval kapta vissza Márai a húgának dedikált egyik könyvét. (A húgnál lakik albérlőként egy rokon, tőle tudom.) Változó a szerencse. így kétszeresen örültem, hogy baj nélkül ideértek a Maga dedikált kötetei. Szomorú hírem is van: Borsos Jóska Béla apja meghalt 80 éves korában, ami szép idő, de az ő apja a 90-et is megérte. Jóska is remélte, hogy még második házasságából származó kései fiait is fel tudja nevelni. Béla jövőre végez, de öccse a katonáskodás után csak az idén kezdte az egyetemet. Mint volt rektorhelyettesnek a Műegyetem nagy temetést rendezett a legnagyobb kánikulában déli 1 órakor. Arra mentem föl, de mivel Emese húgom épp nyaralni indult, fönn maradtam egy hétig, hogy egy kicsit másik nővéremmel is tartsam az a- tyafiságot. Nehezen bírom a meleget, de azért fölkerestem pestbudai barátaimat egy kis eszmecserére, sőt egy barátnőm Washingtonból érkezett, vele is töltöttem egy fél napot. A mátrai nyaralás nagyon üdítő volt, de csak két hétig tartott. Most fordult meg az idő István királyra, ma már esik is, mintha ősz volna. Ilyen meleg nyarunk rég nem volt. Unokánk, aki őszre iskolás lesz, büszkén emlegeti, hogy az idén Dunában, Tiszában, Balatonban és a Velencei tóban is fürdőit. Aggódva hallgatjuk a világpolitika rémhíreit, de azért remélem, lehet még tovább is levelezni. A postai áremelés oly kedvező, hogy a tengeren túlra csak 1 forint az emelés, Svájcba viszont 4. Válaszát várva szeretettel üdvözli, Piroska Dátum nélkül Kedves Piroska, nagyon köszönöm kecskeméti kártyáját a szülőház helyével, válaszul itt egy perthi, az egyetem aulája tornyával. Sok minden gondunk volt, betegségek a család idősebb tagjainál, de most már minden rendben van hála Istennek, amit ez a lap küldése is jelez. Magda írt bájosan, kedvesen. Szerettei Andris. 1981. szeptember 15. Kedves Piroska, Nagyon köszönöm kedves levelét és a mellékelt méltatást a regényekről és a „kisregényről”. Erről majd később. Nagyon örülök, hogy az utónyaralás is kellemes volt, de gondolom jó az is, ha az ember hazaérkezik otthona, könyvei és barátai közé, valahogy én úgy vagyok vele, hogy boldogan megyek el, de mindig boldogan érkezem haza. Közben Magda írt, Triznyáék voltak nála, akiknél volt még néhány példány a Kovács könyvből elosztásra, így visszaküldte a csekkemet és feladta a nekem szánt példányt, tiszteletpéldányként. (Rémes, háromszor használom ezt a nyelvújítás ízű szót, amelytől már az elsőnél is viszolyogtam. De késő van, elég nehéz nap van mögöttem, különben is sok bajunk volt, feleségem nagynénjét operálták rákkal, nálunk lábadozott három hétig, de hála Istennek már jól van, az orvosok szerint kivágtak egy húsz centis bél-részt, ott volt a hiba, de mivel idős korban a ráksejtek is lassan fejlődnek, nincs ok az aggodalomra, különösen, hogy nem találtak több fertőzött részt a bélben.) A zárójelhez még hozzáteszem, hogy ez alatt az idő alatt a dédma- mát mi látogattuk naponta az öregotthonban, ahol 102 évesen fekszik négy év óta. Most a látogatások ismét hármunkkal oszlik meg, az élet könnyebb. Szíjártó István méltatása nagyon meghatott, persze hogy tudom, ez nem a végleges szöveg, csak majdnem végleges szöveg, s így, kéréséhez híven, néhány megjegyzést fűzök hozzá. 54
