Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
Ügy látszik, igaza van Csének, aki hosszú levélben kis remekműnek nevezte a Kariatidákat, aki azt mondja „van már egy kis szektád odahaza”. Szíjártó István írása erről jóleső bizonyíték. De hogy megjegyzéseim lajstromozzam, először azt kell mondanom, hogy a Kariatidák nem kisregény szerintem, hanem hosszú novella, ha a definíciók ma is a régiek. Nem is annak szántam. Egy történés kevés szereplővel, azt hiszem egységes is, nincsen benne, legalábbis nem érzek benne azt, amit az angol úgy nevez, hogy sub-plot. A második oldalon van valami, amivel vitába kell szállnom, amikor az oldal közepén azt mondja, hogy „nyilvánvaló, hogy nem ausztrál vagy ausztráliai magyar irodalom ez.” Szerintem abban igaza van, hogy nem ausztrál (nem helyesebb itt is ausztráliait mondani?), de igenis ausztráliai magyar irodalom. Mert mi lenne más? Utána arról ír és így „Krúdy édes nyelvével...” Ahogy ott kívánni véltem a jelzőt, itt elhagynám a jelzőt. Talán Krúdyt is, bár nevének említése jogos már csak azért is, mert egy vidékről származván egy nyelvet beszélünk, mégis Krúdyt nem ebben az összetételű mellékmondatban használnám, hanem külön, egy másikban. „0 bizonyára jól ismeri Mikes történetét” - igaza van, hát persze, azt hiszem ez majdnem redundáns. ,A- földosztással” kezdődő mondat mintha átírásra szorulna, nem tartalmában, inkább fogalmazásában, nem gondolja? Krúdy nagy hatással volt és van rám, ezt István barátom kitűnően észrevette. A Napraforgó volt az első könyve, azt hiszem tizenhat éves voltam, amikor olvastam, azóta is kísért Pistoli Falstaff és Maszkerádi Málvin alakja. Ha már itt tartunk, tegyük hozzá Móricz Zsigmondot, Márait és persze Proustot, akit Gyergyai remek fordításában olvastam szintén gimnazista koromban. A nyelv muzsikáját Kosztolányi, földim Dsida Jenő, Arany János (nagyanyámnál Lázáriban, ha valaki valami nem jól hangzót, helytelennek tűnőt, rossz szókapcsolást mondott, Béla nagybátyám felugrott, zaladt a könyvtárhoz „nézzük meg Arany Jánost”, kiáltotta siettében és addig nem nyugodott meg, amíg, leplezetlen diadallal hangjában, fel nem olvasta a vitát eldöntő idézetet). Aztán persze a Károlyi Gáspár bibliája... Ha beszél Szíjártó Istvánnal, kérem mondja meg neki, micsoda örömöt szerzett bírálatával; csak higgye el nekem ez a kedves István, hogy ha irodalomnak érzi dolgaimat, akkor érezze, ha nem is magyar, vagy magyarországi, de külföldi, vagy pontosabban ausztráliai magyar irodalomnak. Volt egy felesleges példányom az ÜL múlt évi negyedik számából, benne a Kariatidákkal. Múlt héten hajópostán feladtam, Nagy Péternek bírálatába göngyölve a Maga címére. Lesz november, mire megérkezik. Sok kézcsókkal kedves nővérének is szeretettel, barátsággal Andris Kecskemét, 1981. okt. 1. Kedves Andris! Nemcsak Subiaco neve emlékeztet új hazájában Itáliára, hanem az építkezés is. Lapja az egyetem aulájának tornyával olaszosnak tűnt. Amikor jobban megnéztem, láttam, hogy nem ciprus áll előtte, hanem jegenye, az meg akár a mi homokunkon is nőhetett volna. Köszönöm a lapot, a levelet is, melyet a posta 8 nap alatt hozott. Sajnálom szegény betegüket, egy ilyen műtét nem kis dolog, de vigasztalásul tanúsíthatom, hogy ismeretségi körömben is vannak, akik 10-12 éve estek át, s aki nem tudja, nem veszi észre, hogy min mentek keresztül. Örülök, hogy Szíjártó Pista kritikája tetszett. Szűkebb környezetem kritikus elméi több kifogást tettek ellene, de ők igen magasra teszik a mércét, pedig olvassák a mostani folyóiratokat, amiket ott olvashatunk sem szabatosabbak és egységesebb felépítésűek, mint Pistáé. A Maga megjegyzéseit továbbítottam neki, remélem, megszívleli. A műfaji kategóriák bizony eléggé összeza55
