Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
Ascona, 1981. máj. 17. Kedves Andris! Lehet, hogy még befut elutazásom előtt levele, s arra a választ még bedugom ebbe a borítékba, de most ráérek, hát beszámolok - sajnos végéhez közeledő - asconai időzésem eseményeiről. Olyan nagy olvasmány-élményem nem volt, mint legutóbb, de most is sok érdekeset olvastam Magda gazdag magyar könyvtárából, amelynek átrendezésében segítettem, beleolvasztva Tercsi néni hagyatékát is. Luganoban most is rendeztek olyan érdekes előadást, amelyre érdemes volt átmenni: Gosztonyi Péter tartotta Maiéterről részben személyes élmények alapján, hiszen ő is ott volt a Kilián laktanyában (volt Mária Terézia, az Üllői út sarkán) 56-ban. Érdekesek voltak a hozzászólások is, olyanokéi, akik itt vagy amott együtt dolgoztak Maiéterrel, ismerték személyesen. Ezekről a dolgokról otthon mélyen hallgatnak, én se fogok akárkivel beszélni róla, de jó, hogy tudom, az addig előttem is homályban lévő részleteket. Luganoban már előző vasárnap is előfordultunk Magdával. Akkor volt unokájának első áldozása, s az itt nagy családi ünnep. Vagy száz fehérbe öltözött kislány, kisfiú áldozott először, de a szülőknek csak negyede, ők csak kísérők voltak. Vajon, ha itt is úgy meg kellene gondolni az ilyen dolgokat, mint otthon, hány lett volna ott a százból? Nagy családi ebéd volt egy vendéglőben Ponte Tresaban, ami már olasz terület, de engem is be és kicsempésztek a határon. Az idén nem adtak vízumot az olaszok, mert nem átutazó voltam, hanem visszajöttem Svájcba. Meg van szigorítva, mondták a követségen Pesten. Bezzeg a lövöldöző Mehemed, a börtön-szökevény bejutott a pápa közelébe! Nagyon megdöbbentett ez a szörnyű merénylet. Aggódunk szegény II. János Pálért, akinek megválasztását, beiktatását ugyanezen a tévé készüléken láttam, mert akkor is itt voltam. Magda örült, hogy nem egyedül nézte, volt akivel megbeszélje frissiben az eseményt. Margit nővérem mondta, amikor a rádió bemondta annak idején Kennedy meggyilkolását, hogy az se volt, akinek azt mondja „Nahát!” Rémes világot élünk, messze vagyunk a fegyvertelen békétől. Magda fia a Maggia völgyben megvette azt a régi házat, melyben gyermekkorában laktak és berendezi hétvégi üdülőnek. Egy délután elvitt oda. Látszik, milyen élvezettel csinálja, amit maga is tud, a ház széppé tételére. A középső Kerényi lányt és családját Zürichben visszautazásom előtt fogom meglátogatni. O részben apja mesterségét folytatja: a görög vázákat tanulmányozza. Férje egyetemi tanár. A mellékelt verset Magda kereste ki ad vocem gingko biloba. Én nem szeretem, nem ismerem Goethét, de ez szép vers, hát elküldöm. Délelőtt már jártam egyet zuhogó esőben, öreg rokonaim érkeztek ide az egyik szállóba, őket kellett beavatnom a helyi szokásokba. Most ragyog a nap, hát újra kimegyek egy búcsúsétára. Holnap csomagolok, holnapután megyünk Zürichbe, szerdán repülök haza. Majd hazulról írok, de azt már szordinóval, hátha illetéktelenek is beleolvasnak. Szeretettel üdvözli, Piroska Kecskemét, 1981. máj. 28. Kedves Andris! Nagyon, nagyon köszönöm a két dedikált könyvet, amelyek hazaérkezésemkor már itt vártak a mellékelt másolatokkal együtt. Margit megállta, hogy nem bontotta ki a csomagot, de mihelyt kézbe kapta a Vénasszonyok nyarát, rögtön olvasni kezdte, le se tudta tenni, míg a végére nem ért. Én most nem érek rá olvasni, annyi itthoni teendő zúdult a nyakamba, de majd elviszem a Mátrába, ott fogom újra olvasni. 51
