Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
rostyán szépsége - Domahidy András regényeiről. 5-én föladtam egy példányt, nem légipostán, de ajánlva, nem tudom, mennyi idő alatt ér oda. Megnéztem a Magyar Irodalmi Lexikonban, mit kell tudni Nagy Péterről. Az alábbiakban ide másolom, de fölvetődött bennem a gondolat, talán találkoztak annak idején Svájcban, s mint ismerősnek ő is küldetett egy példányt. Nem baj, inkább legyen kettő a birtokában, mint egy se. Tehát: „Nagy Péter (Bp. 1920. okt. 12. -) irodalomtörténész, kritikus, az irodalomtudományok doktora, N. Adorján színész fia. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Kollégium tagjaként Budapesten végezte magyar-francia szakon. 1943-ban doktorált, majd Svájcba ment, s ott a genfi egyetem hallgatója volt. 45-ben tért haza. Dolgozott a Külügyminésztériumban, a MTA-n, az Okt. Minisztériumban, a Magyar írók Szövetségében, a Szépirodalmi Kiadónál, az MTA Irodalomtörténeti Intézetében. 1963 óta a Corvina Kiadó irodalmi vezetője. Kritikusi és irodalomtörténeti tevékenységét a széles körű tájékozottság és igényes stílus jellemzi. Mint irodalomtörténészt elsősorban a 20. századi problémák foglalkoztatják: Móricz Zs. -ról és Szabó Dezsőről írt monográfiái eredményes úttörő kísérletek voltak az újabb kori magyar szellemi fejlődés néhány izgalmas kérdésének tisztázására. Sokrétű kritikusi munkásságában külön figyelmet érdemelnek nagy kulturáltságú színikritikái.” 1953-ban és 54-ben József Attila díjat kapott. Angolból és franciából fordított neves írókat. Ezt már nem a lexikonból teszem hozzá: rábízták a válságba jutott Nemzeti Színház igazgatását, de egy félév után lemondott. Nagyon örültem a jó kritikának, a legnagyobb részével egyetértek, szépen fogalmazta meg N. P. a mondanivalóját. Még beleillett volna, hogy utaljon Lampedusára. Van valami hasonlóság mint irodalmi jelenségben, bár ő a távolabbi múlttal foglalkozik. Remélem, Maga is örülni fog a Kortársnak, ha megkapja és elolvassa. Üdvözlettel Piroska 9-9-1980 Kedves Piroska, nagyon sajnálom, hogy kézírásomra szorul, de ha most nem köszönöm meg aranyos két levelét, ki tudja mikor jutok hozzá? Köszönöm a KORTÁRS feladását, sógorom Pesten és Nagy Péter küldtek egy példányt, ezeket már tovább is küldtem anyámnak USA-ba, és öcsémnek Svájcba, így a Magáé marad nekem. Köszönöm a Borsos Béla észrevételeinek lemásolását is; nagyon érdekes, amit mond, annyira, hogy megkérdezném felhasználhatóvá tenné-e őket, hogy esetleg idéznénk alkalomadtán belőle. A fiatal generáció olyan dolgokat lát meg, amire még az írónak sem volt szeme, amikor írta. Béla barátunk elsőrangú dolgokat ír, ölelem érte. - Nagy Péterrel nyolc évig ültünk a Minta gimnáziumban a Trefort utcában egy oszályban. Régi barátom, akivel 1978-ban találkoztam először 1948 nyara után: 40 éves érettségi találkozónkkor. Ott kérte írásaimat, azután miután az Árnyak megjelent, írta ezt a recenziót. De az Irodalmi Lexikont nem ismerem, köszönöm a macskaköröm közötti ismertetést. Születésnapomra itteni bejegyzésekben is febr. 22. van írva, Anyám szerint ez helytelen, 23-án születtem a szatmári irgalmasnővérek kórházában. De így is a Halak jegyében, akár Maga. Az Irányi család és Dánielnek De Gerando Antóniával való barátsága nagyon érdekelt. Most utána nézek a könyveiben (erdélyi kiadások is megvannak, de a régi első kiadásokból csak az Egyről másról és Emlékeim) felfedezek-e egy Irányi nagyapáti 40
