Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)

Igaza van abban is, hogy alakjaim tisztességes emberek. Mik is lehetnének egy boldoggyerekkor, fiatalkor utáni Ez volt életem kerete. És ez is maradt. Szép házasságban, hugenotta lányommal, fiammal, most már unokákkal is.

És az írónak nem lehet jobb társasága, mint egy remek egyetemi könyvtár, amelyet kis részben ugyan, de én segítettem tenni azzá, ami. Előmenetel sosem érdekelt igazán, feljutottam oda, ahová akartam. Estére maradt az irodalom, az olvasás. Mint Janinak, tudom, nincs bennem sok épület. Novelláim talán megjelennek jövőre, ez 1981-et jelentene, ha minden jól megy.

Es ha olyan leveleket kapok, mint a Magáé, talán belefogok még egy regénybe, amely lassan motoszkálni kezd bennem.

Ugye ír újra?

Ha ír megint Kerényi Magdának, kérem írja meg neki, hogy köszönöm, hogy asztalkájára érdemesítette az Árnyak és asszonyokat.

Boldog új évet kíván, kézcsókkal

hálás barátja Domahidy András

Kecskemét, 1980. febr. 6.

Kedves Domahidy András!

Nincs mérőműszer avagy számítógép, amely ki tudná mutatni, melyikünk örült jobban a másik levelének. Nekem már az magában nagy öröm volt, hogy egyáltalán választ kaptam, s hogy ilyen közvetlen baráti hangút, az még fokozta a jó érzést: nem hiába küldtem levelemet a távoli világba. Már maga az a tény csodálatos, hogy az acsargó muzulmán világ feje fölött két magyar bensőséges író-olvasó találkozót tud létrehozni. Folytatom hát a bemutatkozással. A dr. a nevem előtt bölcsészdoktori, magyar irodalom, nyelvészet és pedagógia szaktárgyakból szereztem még 39-ben. 32 évig tanítottam különböző iskolákban, latint és olaszt is, azok is szaktárgyaim. Most már boldog nyugdíjas vagyok, azzal foglalkozom, amihez kedvem van. Tanítani nagyon szerettem, csak a sok tantervi változást volt nehéz elviselni. Férjhez nem mentem. Anyai ösztöneimet nővérem és barátaim gyerekein éltem ki. Többet dajkáltam, pelenkáztam, mint az olyan anyák, akik csak világrahozzák, de mással neveltetik gyerekeiket. Vér szerinti rokonságomon kívül mindig és mindenütt voltak olyan baráti családok, ahol családtagnak számítottam, számítok. Nyugdíjasnak tértem haza szülővárosomba, 12 évvel idősebb nővéremmel élünk együtt, aki szintén nyugdíjas. O a család mesterségét folytatta: gyógyszerész volt, s apánk halála után családfenntartó.

Ha erdélyi ízt érzett a levelemben, az édesanyámtól származhat, ő volt erdélyi. Kolozsvárott a De Gerandoban nevelkedett. Emlegette Teleki Blanka nevű társnőjét, aki - nővéremnek úgy rémlik - Domahidy Elemérhez ment feleségül. Ők lehetnek a Maga nagyszülei. Igaz? Szatmár megyéhez apai ágon van közünk. Nagyapám Vámfaluban született, dédapám ott volt pap, mint Móricz Zsigmondé, ugyanakkor halt meg kolerában, mint az. Nagyapám a kiegyezés évében vett patikát Kecskeméten, apám is gyógyszerész lett, anyám polgári iskolai tanárnőként került ide. így lettem én kecskeméti bennszülött, akinek az „öttem könyeret möggyel” az anyanyelve. Erdélyben csak egyszer, 42-ben jártam, Szatmáron csak keresztül utaztam, amikor Szilágypanitról Nagy károly-Debrecen felé jöttünk haza. Kézimunkáimban - ez is kedves foglalkozásom - sokszor varrók szatmári mintákat. Asztalunkon a tarpai tulipános minta díszeleg, ugyanez látható Kölesén az úrasztalán.

A törülközőtartóra magyarul nincs más szó, akár két végén rögzített, akár csuklós. Még ez sincs benne az Értelmező szótárban, legalábbis a kézi változatban. Elfoga35