Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés) III. rész
3-án, a georgetowni repülőtéren. A géplégköri légkondicionálás után a 39 foké.. párás hőség, mint egy ráomlott fal nehezedett a testére. „És ha nem bírom?”, szaladt át rajta. Az otthoni Csanádi hőségekre gondolt, meg a római kánikulákra, de hol volt Európában 91 %-os páratartalom? Bírni kellett. Harmadnap — lévén hétvége — korareggel még teniszezni is megpróbált a helybeli Nemzeti Bank klubjában. Feladta. Templomba kiskabátban ment, nyakkendősen. Az ingujjasok kikacagták. A rekto- réknál töltött néhány napot — míg kivett lakását berendezték — a jamaikai fekete főnök kedves volt, platinaszőke svéd neje kimért, helybeli mosónőjük ingeinek felét ellopta. A „kormány utcán” nagy, koloniális, keményfa alapozású sokemeletes hivatalok között, az ő kis, bérelt, gangos házikója törpének tűnt. Ez is fából, alul greenhart, kőkemény fából, felül a páfrányfenyő deszkáiból. Üvegzsaluk engedték át a Water- Street felől, tehát a Demerara folyó irányából fúvó zsenge szelet. A hálószobában volt egy lusta ventilátor és az ágyat tüllfüggöny-baldachin védte a moszkítóktól. Káté megörökölt egy öreg angol tanárnőtől, ki visszautazott Angliába, egy derék vörösbőrű indián szakácsnőt, Máriát. Az indiánasszony nyomában, olajosbőrű, őzszemű kisfia kajtatott, az ötéves Trevor. A verandán dróthálókon orchideák lógtak, egyikük tányémagyságú, aloészirmú rózsaszín kelyhű fehér virágot hozott. Csodájára jártak a ház alatt tanuló indusok. Mert a 18-as ház falábakon állt, s egy indus tanító megkérte hősünket, kiadná-e neki, az alsó részt, hetente kétszer, tanítás céljára? Káté belement a dologba, ingyen. Az indusok - valamennyien fiatalemberek — hálából rótit hoztak, indiai fagylaltot, és aggarbatit, a moszkitók elűzésére. Akkortájt hágtuk meg először a holdat. (Azóta sem.) Káté két indián kislánnyal töltötte az estét, kik az őserdőből jöttek be, s egy szót sem hittek a holdraszállás rádió-közvetítéséből. Szüleik sem. De a másnap beütő szokatlanul rossz időt Mária is azzal magyarázta, hogy az amerikaiak sikertelen rakétákkal zavarták meg a csillagos eget. A holdraszálláshoz fűződik hősünk ezidáig legmesszebbre tekintő kezdeményezése. Mikor 1968. december 30-án megtudta, hogy az amerikaiak csak nemzetük zászlaját akarják a holdra kitűzni, levelet írt a londoni TIMES-nak*, melyben javasolta, hassanak oda, hogy a NASA az Egyesült Nemzetek zászlaját is odavigye a Holdra. A levél nagy vitát kavart, melynek elültével a NASA ügynökség írt, hogy az ENSZ zászlót is odaviszik és ki fogják tűzni. Ez, a második holdraszállás alkalmával meg is történt. Az egyetem még csak néhány féligkész épület erejéig, a könyvtár vasváza két emeletig létezett. A helybeli legnagyobb középiskola udvarában hamaijában felállítottak egy hosszú felvonulási épületet. Ide gyűltek be az adományozott könyvek, itt * TIMES, 1969. január 1. LUNAR LANDING from Mr. Thomas Kabdebo Sir, — Now that the lunar landing is scheduled for 1969 may I direct attention to a point which has not been mentioned in public? When the time comes, could the first men ont the moon forgo planting an American (or a Russina) flag on to lunar surface and put out one which would represent the earth all nations, in fact the whole of humanity? Yours faithfully, Thomas Kabdebo University College London. Gower Street W. C. 1. Dec. 30., 17
