Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés) III. rész

Ennyi munka mellett nem sok idő marad az asszonnyal való beszélgetésre, holott az nagyon is igényli, hogy vele ne csak az ágyban, az asztal mellett is foglalkozza­nak. Jegyzet Lábjegyzetnek túl vaskos, ez a Freud papa (apának zsarnok, fiúnak hálátlan) elle­ni támadás. Az ő Oedipus komplexusa e század legtartósabb mítoszának bizonyult. Vizsgáljuk meg alaposan, újból, a görög sorstragédiát: Oedipusnak nem komplexu­sa volt, hanem kitörölhetetlen bűntudatot érzett, mert magatudatlanul — megölte apját és vérfertőző viszonyban élt anyjával. A görög szemlélet azonban, a törté­netben nem szándékosságot lát, az „ösztönös” apa-fiú-fiú-anya viszony vizsgálatát, hanem kegyetlen sorstragédiát, mely a sors packázásán — az Erynnisek működésén — áll, vagy bukik. Freud abból indult ki, hogy gyűlölte saját apját. Protagonistánk félárvaként nőtt fel, ragaszkodott az édesapjához és teljes árvaságát, 30 éves korában, sorscsapás­nak érezte. Ha a görögök, egyiptomiak, indiánok, skandinávok, kelták mítoszait új­ravizsgáljuk, jóval több adatot gyűjthetünk az apa-fiú közti ragaszkodásra, mint a kölcsönös gyűlöletre. Az ember nem ragadozó macska — hanem állatsoron a minden­evők rokona —, hogy az oroszlán-példát rá lehessen húzni. Az öröklés történeti sora — az (családi, törzsi, nemzeti vonalon), hogy a fiú, a kiöregedett apa örökébe lép. Az ellenpéldára is lehet hivatkozni: Izsák épphogy megússza, Aulisban évente végez­nek a „pünkösdi” királlyal. Bár családi vonatkozásban, kétségtelen, hogy a gyermek az apai, anyai viselke­désformákat tekintse első modelljének, az élet sora az, hogy a fiúgyermek átruház­za érzelmeit vélt vagy valóságos új modellekre. Az egészséges fiatal férfi nem közép­korú anyja fonnyadó emlői után áhítozik, hanem magakorabeli leányokéi után. Nemi riválisa nem apja, hanem szívszerelmének egy másik kérője. Akár elhisszük, hogy a tízparancsolat isteni eredetű, akár nem, a bennefoglalt princípiumok általános emberiek. „Apádat és anyádat tiszteljed”, tartja a negyedik parancsolat, és ez nemcsak meghatározza a gyermek-szülői viselkedésformát, ha­nem annak általános gyakorlati párlatát is adja. 22. 18, GOVERNMENT STREET, GEORGETOWN, GUYANA Könyvtárigazgatót kerestek, aki egy angol építésszel közreműködve, befejezne és berendezne egy új egyetemi könyvtárat, Guyanában, Dél-Amerika jobb felső sarká­ban. Káté jelentkezett. A leendő, a már kinevezett rektor, 1969 januárjában meginter­júvolta, és fölkínálta neki az állást, az őserdő szélén. Áginak jól jött mindez, mert Guayana Brazíliával határos, hol közeli rokonai megtelepedtek, s kiket látni szere­tett volna. Indulása előtti napon, mármint június 1-jén, Káté elraktározta saját könyveit az University College London könyvtárának pincéjében. Vászolyi Erik, az egykori év­folyamtárs éppen — Ausztráliába menőben, (hol a bennszülöttek nyelvével készült foglalkozni) — Londonban volt, segített a könyvrakodásnál. Az egyetemi kollégák búcsúbulit rendeztek számára, a könyvtári tanács elnöke holtrészegre itta magát, és sírva búcsúztatta őt, mint a „kedves nélkülözhetetlen Bruckner urat”. Egyedül utazott, repülővel, előkészíteni a dolgokat, meg mert a kislányok be kel­lett fejezzék Londonban az iskola- illetve az óvoda-évet. Útközben Dakar-ban, Afri­kában állt meg a repülő, majd pedig Santa Lucia szigetén, melyhez fogható pálma­fás trópusi szépet protagonistánk még nem látott. Reggel kilenckor szálú le június 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom