Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Vekerdi László: Kötetbírálat és köszöntő a Természettudományi Közlöny 125. évében

tés, amit ifj. Szabó Lőrinc készített 1975-ben Bay Zoltánnal. De még tán az is az interjúk rangját és vonzását mutatja, hogy a különben gondos tartalomjegyzék Sche- uring István kitűnő dialógus-esszéjét Az ökológia törvényszerűségeiről az interjúkhoz sorolta, mint Beszélgetést Juhász-Nagy Pállal. Nem ok nélkül különben, mert egyrészt az írás szerkezete és tipográfiája valóban interjúszerű, másrészt az In memóriám Juhász-Nagy Pál ajánlott írás csakugyan a Szupraindividuális biológia (SIÓ) felejthetetlen mesterének a szellemét sugározza, sőt olykor szavait használja, úgyhogy szinte Szathmáry Eörs múlt évben nivódíjat nyert JNP-interjúját folytathatná. Ugyanide, JNP örökébe-vonzáskörébe sorolható Molnár István kis teoretikus remeke, a Munka- megosztás az evolúcióban, vagy Lábos Elemér szellemes, világos, kritikus, szókimondó értekezése arról, hogy Bővíthető-e az emberi agy kapacitása?

Az a teljesség persze, ahogyan JNP-ben együtt élt a nagy teoretikus és a nagy naturalista, s hozzá még a művészien írni tudó kritikus, az nagyon ritka. De külön (és színvonalasan) tárgyalja a Lap a teoretikusabb, illetve „molekulárisabb” biológiai témákat (kitűnő és „naprakész” pl. Rajnavölgyi Éva cikke a limfociták antigénfelismerő és -eltávolító működéséről; eredeti Róka András tanulmánya a folyamatok „táplálkozásáról”), valamint folytatódnak a Közlöny régi „naturalistább” hagyományai, a botanika, a zoológia, a földrajz, a földtudományok, a meteorológia területén egyaránt. Egyre nagyobb tér jut továbbá az egyfajta szintézisükként felfogható környezettudománynak. Külön kiemelendők a rövid, pontos, adatgazdag beszámolók meglévő és reménybeli Nemzeti Parkjainkról és természetvédelmi területeinkről (Duna-Dráva, Fertő-Hanság, Balaton-felvidék, Körösök-mente, Szatmár-Beregi- sík, Dél-Mezőfóld, Boronka-mellék vagy az olyan kisebb gyöngyszemek, mint a Bü- dösszék-tó, a Csikós éger). Ezekhez a gondos leíró-feltáró tanulmányokhoz szépen társul elméleti háttérként a diverzitás jelentésének és jelentőségének elemzésével Lájer Konrád okos cikke A természetvédelem biológiájáról. A lelkendező kontárság- tól a képmutató karrierizmusig teijedő „környezetvédelmi” dömpingben országos jelentőségű feladatot vállal a szigorú környezettudomány kidolgozásaival-teijeszté- sével a Lap, de kicsit mintha megfeledkeznénk az ország természetvédelmileg kevésbé jeles tájairól, és arról az átfogóbb, települést-embert is méltató és olykor az útleírás felé hajló tárgyalásról, ami még Herman Ottó örökségeként maradt ránk, és aminek még nem túlságosan régen is mesteri példája volt Antall József kedves, okos, személyes hangú, szellemes beszámolója a Somlóról.

Az útleírás különben mindig a Közlöny erős oldalaihoz tartozott, s a 125. évben itt is szinte felülmúlta önmagát. A Közel Afrikához és A nagy fehér felhő földje nagylátószögű áttekintésével, eleven, színes mozaikjaival, fanyar humorával, pontos, szép mondataival a műfaj legjobbjaihoz sorolható.

Egyfajta szellemi „utazásként” fogható fel tán leginkább a Lap részvétele a Németh László Társasággal és az Iskolakultúrá-val közösen rendezett szimpóziumon a századvég arculatáról. Bencze Gyula, Beck Mihály, Koch Sándor, Schiller Róbert (mintegy „Melusina” mai arcait körülíró) remek előadásai — Tudomány és áltudomány, Természettudomány és társadalom az ezredfordulón, Van-e élet a halál előtt, Törvény és zűrzavar beszédes címekkel - Lapunkban is megjelentek. Nem a szimpóziumon hangzott el, de szorosan idetartozik az Ezredvégi prognózis a részecskefizikáról, Patkós András körkérdés-interjúja Telegdi Bálinttal, Kunszt Zoltánnal. Nagy Elemérrel, Vesztergombi Györggyel, „a részecskefizikában dolgozó tucatnyi, nemzetközileg is meghatározó magyar tudományos személyiség közül” azzal a néggyel, „akik talán a legközelebb állnak a kísérletekhez, a leghivatottabbak a szenzációs bejelentések mögött meghúzódó óriási szellemi és anyagi versenyfutás hétköznapjainak bemutatására.” Ha még lehet, ezt a körbeszélgetést Radnai tanár úr Németh László-cikkével együtt érdemes lenne csatolni a szimpóziumból készülő kötethez.

106