Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Szász Imre: Gyertek este kilencre (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Szász Imre)
kára mutatott) és kiugróm az ablakon. A szobája egyébként az első vagy a második emeleten volt, tehát nem lett volna olyan veszélyes a kiugrás... Egyébként nagyon nyájas volt, és azt mondta, hogy: nem! DM: - Mondd, mi volt a benyomásod - olvasta? Szí: - Azt hiszem, igen... Ami már valószínűleg hiteles anekdota: a múló évekkel újra és újra előkerült ez az ügy Aczélnál, és — Illés Endre számolt be erről, hogy szóba hozta, és még Pándi Pál talán, meg Szabolcsi Miklós is úgy szelíden noszogatták Aczélt, hogy adjon engedélyt a kiadásra - Aczél azt mondta, hogy nem lehet, mert itten a szovjet katonák különböző gyalázatairól és disznóságairól van szó, amiből világossá vált, hogy összekeveri Hernádi Gyula regényét, mint később kiderült: Mészöly Miklós regényét (mind egyszerre volt letiltva) és az én regényemet. Nagyon megtisztelő társaság, de nem feltétlenül jó, hogy Hernádi Gyula miatt engemet tiltanak le! DM: - Hernádi Gyula tizennyolc éven át betiltott regényében nem a szovjet különböző disznóságairól volt szó, hanem az AVH disznóságairól, s amellett csupán a hadifogság állapotáról és életérzéséről - mellesleg nagyon szép, szuggesztív expresszionista leírásokban. De Mészöly Miklós regénye, az Atléta halála se igen sérthetett szovjet „érzékenységet”, hanem csak egy másfajta hipokrízist talán, mint ahogyan a Te regényednek sincs köze - legfeljebb áttételesen — a szovjet világhoz: ahhoz, ami abból itt nálunk meghonosodott. — Tíz esztendeig várakoztattak: regényed 1969-ben jelenhetett meg. Hogyan viselted el íróként, félig megfojtott íróként, ezt a vesztegzárat, miközben regényed ügye, ténye, léte-nemléte a szó szoros értelmében fantomi- zálódott, hiszen - mint említetted is - Aczél folyton együtt emlegette más kirekesztett és betiltott regényekkel. Szí: - ... és össze is tévesztette velük! DM: - ... és össze is keverte velük. így az ügy, a te ügyed, más ügyekkel összefonódva kezdett valamiféle kafkai jelleget ölteni, éppen a processzus, a kilátástalan folyamat mivoltában, s időről időre fel is bukkant, mint elrettentő példa különböző bizalmas és hivatalos iratokban, mint végérvényesen elutasított-visszalökött írás, ez a nemlétező regény. így például 1963-ban, egy elvi-ideológiai-irodalompolitikai összefoglalásban: Megjegyzések a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó 1961-1963-as években végzett munkájáról szóló beszámolókhoz Részlet Kiadói Főigazgatóság A szépirodalmi kiadók munkájának felmérése és jövő feladatainak tisztázása érdekében - azonos kérdések alapján - beszámolót készítettünk a Magvető és a Szépirodalmi Kiadóval... A beszámolókhoz a következő megjegyzéseket kívánjuk fűzni: A Szépirodalmi Kiadó jelentéséből bizonyos fokú ideológiai illuzionizmus tűnik ki, mely az ország politikai fejlődésének pozitív tendeciáit és jelenségeit, illetve az íróknak a politikai alapkérdésekben való egyetértését összemossa az irodalom ideológiai állapotának tényeivel. Evvel kapcsolatban felvetjük a kérdést, hogy nem kellene-e a „nem ellenséges” és „nyíltan ellenséges” fogalmat pontosabban meghatározni, és meg lehet-e elégedni azzal, hogy a „nem ellenséges” legyen a kiadás kritériuma.----100
