Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Az Eötvös Kollégium centerániumára - Rácz István: Gólyavizsga (Emlékezés az Aranykorra)

tam az egyetemre beiratkozni, ez már akkor eléggé mellőzött két tantárgy, hiszen a Klebelsberg-féle középiskolai reform kevés iskolában hagyta meg a latint, és még kevesebben a görögnek a tanítását. Én mégis ezt a két tantárgyat választottam az egyetemen, és levelemben indokoltam, hogy miért vonz a görög és a latin irodalom. Úgy látszik, a levelem jó hatással volt, vagy tetszett a Kollégium vezetőinek, mert utána behívtak személyes beszélgetésre.

Maga ez eléggé jellemző a Kollégiumra, hogy egyszerűen nem papírforma szerint válogattak a több száz jelentkező között, hanem akiről úgy érezték, hogy ezzel a legénnyel érdemes megismerkedni, azt behívták és elbeszélgettek vele. Hát én is odakerültem. Az egyik a latintanár volt, a másik a görögtanár, és a bizottság, a feje természetesen Bartoniek Géza, a kollégisták szeretett és mélyen tisztelt Bégé ura volt, aki megkérdezte még egyszer, hogy hát fiacskám - pardon, bocsánat, mert a Kollégium növendékeit mindig magázta és urazta! Tehát ő is úgy kérdezte meg, hogy kedves Rácz Úr, miért akar ön latin és görög irodalommal foglalkozni? Én tudtam, hogy most ez a beszélgetés dönti el további sorsomat, tehát igyekeztem minél jobb oldalról bemutatni saját magamat, ezért az első feleletem az volt, hogy elmondtam az Odüsszeia bevezető sorait — görögül. Mondom, elsősorban az Odüsszeia miatt, mert az egy olyan csodálatos, nagyszerű műve az emberi szellemnek, hogy azzal és az egész homéroszi világgal, de az egész görög szellemmel mélyen meg akarok ismerkedni, mert úgy érzem, hogy erre nekem szükségem van. Na és mi van még Homéroszon kívül? Rögtön rávágtam: Platón Szümposzion, Szophoklész, az Oidipusz király. És a latinban? Mondom, hát Vergiliust is szeretem, de azért Homérosz mellett nekem nem sokat mond, őt szívesen átengedem, vezesse ő Dantét a Poklon, a Tisztítótűzön keresztül a mennyország felé. Én a latin irodalomból foként Horatiusi, igen sok költeményét, és Catullust szeretem, Tacitus is úgy tudott fogalmazni, hogy a legnagyobb tiszteletet váltja ki belőlem. És milyen idegen nyelven tud Ön, kérdezte Bégé úr, mert hiszen a Kollégium nagy súlyt fektetett arra, hogy a kollégistáknak legalább egy-két mai élő nyelvet is ismerniük kell. Mondom, két nyarat töltöttem Ausztriában. Mint mondtam, édesanyám igen szegény volt, tehát nem az ő pénzén mentem, hanem a saját keresetem alapján mehettem ki, mert nekem egy évben két-három privát tanítványom volt.

Mivel a pénz kevés volt, Ausztriában beálltam egyszer többek között hat hétre egy osztrák báró kastélyában, valahol Graz alatt, urasági inasnak. Jó dolgom volt, „saját szobám, teljes ellátás és a munka: padlót vikszelni, az ebédnél ügyesen felszolgálni. Nem volt nehéz. A gazdáim nagyon szerettek, mert tudták, hogy tulajdonképpen diák vagyok, és hogy a német nyelv tanulása érdekében végzem ezt a szolgálatot. A másik nyaramat azt már Bécsben töltöttem. Amikor hazajöttem, már Thomas Mann regényeit, a Buddenbrokot, a Tonio Krögert, a Halál Velencébent, meg Rilke verseit hoztam magammal. Képzelhetitek, hogy a Kollégium és Bégé úr igen meleg rokonszenwel nézte a bizony elég kopott ruhájú, szegény pataki diákot. Rendben van, most már maga ezeket a műveket tudja olvasni? Természetes, hát csak nem hozok magammal könyveket, amiket ne tudnék most már szótár nélkül is olvasni. Hát Bégé úr ránézett a két tanárra, és azt mondta: Azt hiszem uraim, ez nekünk elegendő is. Kedves Rácz úr, én most itt még nem dönthetek, mert hiszen mi sorra veszünk még legalább 100-120 jelentkezőt, és aztán majd három hét múlva választjuk ki, hogy kit fogadunk el. De azt hiszem, nyugodtan mehet haza, mert fel fogjuk venni önt, a felveendők közé kerül. Erre én rádupláztam még egy kicsit. Nem, kérem, én most nem hazamegyek Patakra. Gyűjtöttem annyi pénzt, hogy elmehessek Olaszországba, néhány hétre Firenzébe akarok menni. Miért éppen Firenzébe? Nem régen olvastam Anatole France-nak A vörös liliom című művét, és az Firenzé78