Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész
kai, sportpályákkal és egy iszonyúan rossz konyhával megáldva. Szinte kegy volt, ha az embert eltiltották a vacsorától és a kikötó'negyedbe, a Tiger Baybe ment le helyette, a kínai éttermek vagy a rántotthal sütők egyikébe. Ez persze pénzbe került, s ebből kevés volt. Káté, ezidő szerint, jelentkezett az akkor Londonban székelő Irodalmi Újságnál, s bár Faludy Gyurka elvesztette cikkeit, Enczi Endre megtalálta azokat, közölte is és hősünk némi tiszteletdíjhoz jutott. Ahhoz, hogy az egyetemen „angol szakossá” válhasson az ember, első éven három különböző tantárggyal kellett kezdeni. Káté az angol mellé az olasz nyelvet és a történelmet vette fel. A dolgozatírásra nagyobb súlyt helyeztek, mint a szemináriumi kikérdezésre, kevés óra volt és sok kötelező és ajánlott olvasmány. A módszer jól feküdt a jobban író, mint beszélő diáknak. Az év végén mindhárom tantárgyból felajánlották neki a honours kurzust, azaz a szakosodást. Szíve az olaszhoz, esze az angolhoz húzta volna - hisz az angol kurzus volt, eredetileg, minden vágya. Azonban a praktikus józan ész szavára hallgatva, a történelmet választotta. Kizárólag azért, mert amíg az angol nyelv tanára Cardiffban, egy részeges és szétesett trotli volt, a történelem professzora karakán ember, az angol alkotmánytörténet világhírű szakértője volt. Tőle lehetett tanulni! Míg az év hétköznapjait kitöltötte a kemény, de kellemes tanulás, Káté, a hétvégék javát Londonban töltötte. Autóstoppal jött és ment egy a doktorátusát író cseh kislány kedvéért, akivel egymásba szerettek. Karácsonykor az előteijesztett villámházasságot egy magyar pap nyakassága akadályozta meg, s ezt követően a lány egyre mélyebb depresszióba esett, majd visszatért Olaszországba, mert ott telepedett le anyjával, mint politikai menekült. Az 1958-as esztendőben előtérbe került (ismét) a vizipóló. Futballmeccsel kezdődött, hová Kátét, mint centercsatárt (!) minden tiltakozása ellenére beállították. (Ez az aranycsapat hírének volt köszönhető.) A mérkőzés első percében az ellenfél kapusa összeütközött saját centerhalfjával, elterültek mindketten a földön, Káté pedig, az üres kapuba gurította a labdát. Ekkor kellett volna lelépni. Mert a meccset 7: 1-re vesztették el. „Mondtam, hogy a vízben jobb vagyok”, védekezett Hidegkúti érdemtelen utóda. Az egyetem vízipóló csapatával aztán megnyerték a brit egyetemi bajnokságot. Egy ízben Káté Wales válogatottjában játszott halfot, eredménytelenül. Az angolok nyertek, 5:2-re. Tavasszal, egy cardiffi magyar orvosházaspár házában megismerkedett Ágival. A lány szekszepiles volt, építészszakra járt, fakultása az övével szemben volt, a város- központban. Egy hónap barátkozás után, egy este megnyílott a diákszálló egyik sarokablaka. A lány bemászott és ott töltötte a fél éjszakát. Éjfél tájban robogóra pattantak (Parhi Sireger indonéz ekonómus tulajdona volt a járgány), és a harmadik sarkon, a zuhogó esőben nekihajtottak egy lámpaoszlopnak. A lányt onnan mentőautó vitte haza, s bár kapcsolatuk egy ideig bukdácsolt, Ági és Káté 1959 júniusában összeházasodtak. 16. Alma Rd. Cardiff Egyelőre azonban még csak 1958 szeptember végét mutatja a kalendár. A nyár két részre oszlott: az első felében Káté Eldorádó fagylaltot árult a Szent Pankras állomáson, s mivel „teljesítmény” után fizettek, napi 16 órát tette azt. Szép keresettel a zsebben, autóstoppal ismét Rómába ment, ott magyar diákotthonban lakott, folytatta az Urbs fölfedezését, hagyta magát elcsábíttatni egy makaróniárus szép fe61
