Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Németh István: Én és a Fejedelem
Németh István * En és a Fejedelem zt a megemlékező vallomást az ő nevével illene kezdenem - már az írás címében! nem pedig egy személyes névmással. Mégis így futott ki a számon - a toliam alól s ha már így esett, maradjon is így. Talán egy régi film címe szólalt meg bennem, jóllehet Herceg János könyvcímeinek kéne bennem felzengeniük. A könyvcímek felsorolását azonban bízzuk a lexikonszerkesztőkre. Nekem most a Nagyapámról kéne szót ejtenem. A két örökbe kapott mellett a harmadikról, a választottról. Az örökbe kapottakról épp mostanában írtam meg remekművemet, Herceg Jánossal nehezebb lesz a birkózásom. A Fejedelemmel egy közlegénynek. Mert Herceg János nemcsak a nagyapám volt, a nagyapánk, hanem, most döbbenünk rá, elvesztésekor, a mindenünk. * Réges-rég, Pesten, a Magyar Rádió vendégszállójában egy kora reggel szokatlan zajokra ébredek. Közvetlenül az ágyam mellett ütemesen zuhogtatják a padlót, s sziszegtetnek egy kovácsfüjtatót. Riadtan fordítom a tekintetemet az átellenben lévő ágyra, ahol szobatársamnak, Herceg Jánosnak kellene feküdnie. Ám az ágya üres. Úristen, tán csak nem vetette ki magából János bátyámat az ágy, tán csak nem ő fetreng és fuldoklik a szoba szőnyegén? De bizony ő! Csakhogy nem fetreng, hanem szabályos fekvőtámaszokat végez. Most már megnyugodva várom, mikor hagyja abba. Számolom magamban a bámulatosan rugalmas mozdulatokat. Végre talpra szökken.- Mi az, parasztkirály - csodálkozik rám hercegi magasságból - még mindig lustálkodunk? (Még akkor se fogtam föl, pedig már könyveim jelentek meg - egyikben egy tolsztoji erejű novella, ahogyan Herceg írta, alighanem az elégségesnél nagyobbat ütve az írógép billentyűjére -, még mindig nem voltam vele tisztában, mily erőnlétre, teherbírásra van szüksége az írónak, ha kisebbségi... Fejedelmünk alkalmasint nemcsak ezért edzette rendszeresen szívét, tüdejét, izmait. Nem csupán belső tartására volt mindnyájunknál kényesebb; adott megjelenésére, késő öregkoráig megőrzött hercegi tartására is.) * Ismeretségünk kezdetétől fogva parasztkirálynak szólított, első novellásköte- tem szerencsétlen címét dörgölve így, alkalmanként az orrom alá. Meg is érdemeltem, ha már oly naív és vakbuzgó voltam, hogy azt hittem, elbeszéléseimig
