Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Herceg János: Hegedűsök; Szomszédaink; Divertimentó; Bigámia; Tűzhely; Cigányok; (novellák)
mindenkori divat szerint öltözött, de a bélyeg rajta maradt, sose felejtették el, hogy cigány. A megkülönböztetésnek, s az elkülönülésnek megvoltak a maga szigorú formái, amit ők maguk is igyekeztek tiszteletben tartani. Zomborban voltak utcák, ahol a századelő éveiben csak cigányok laktak. A felsővárosban a Szeder utca, Cservenkában a Zene utca volt a gettójuk, mert már nem voltak kolompárok, s szép magyar neveket viseltek, Síposok voltak, Lakatosok, Fényesek és Köblöczkiek, s gyönyörű lányaik feltűnést keltettek az utcán, de feleségül csak cigányhoz mentek. És már egymás közt is magyarul beszéltek, elfelejtettek „romául vakerolni”, ők is magyarok lettek, szegények. Meg is szenvedték ezt az átalakulást az impériumváltozás után. S aztán az egész Európán végigsöprő tamtam, a Jazzbanda”, ahogy ők nevezték, a kenyeret is elvette tőlük. Néhány évig még fel-feltűntek zöldre fakult zsakettben, horpadt félcilinderben még látni lehetett egy-egy öreg cigányt, de a fiatalabbak már eltűntek. Hangszert váltottak, megtanultak szaxofont fújni, vagy a slágerekkel bánni, és sírnivaló volt, hogyha valamelyik Lakatos ivadék rekedt hangon még énekelt is: „Teve van egy púpú, van két púpú, sőt több...” A magyar néprajz egyik áldozatos hőse: Wlisloczki Henrik száz év előtt otthagyta tanári állását, s egy Erdélyt járó vándorcigány csoporthoz szegődött. Esztendőkig járta velük a Gyilkos-tó környéki cigány településeket, hogy megírhassa „Volkslieder der transsilvanischen Zigeuner” című értekezését. Csak akkor járta meg szegény feje, amikor csergőivel Bácskába tévedt a csoportja, mert őt Szilágyiban kiemelték, mint „gyanús elemet” a cigányok közül, és letartóztatták. Új település volt a falu, vigyáztak a „fajtisztaságra” az illetékesek. De Vojnics főispán maga is mulatós természetű volt, s így elnézőbb a cigánysággal szemben, kiszabadította fogságából. A lipcsei egyetem a cigánytudós Wlisloczkit díszdoktorrá avatta, páratlan értekezésének elismerése jeléül, de a tudóst akkor már tébolydában ápolták, mintha nem lehetett volna büntetlenül rokonszenvezni a cigányokkal. A zombori cigányzenészek többsége átment a határon, de egy Sipos itthon maradt. A zenekarával leginkább a tengerparton muzsikált. Húsz év előtt a legelőkelőbb szarajevói szállodában játszott. Akkoriban irodalmi estekre vittek bennünket Boszniába: Fehér Ferencet, Miroslav Anticot, Ács Károlyt és másokat. Amikor „Sipi” a szálloda kávéházában felismert minket, csak nekünk muzsikált. „Messze a nagy erdő, messze száll a felhő, messze mentem édes rózsám tetőled...” - sírt a nóta. S mi könnyekig megilletődve hallgattuk. Pár év előtt vitték ki az aggok házából a Szent Rókusról elnevezett zombori temetőbe. 13
