Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)

lölnie azt a tucat embert, akinek készsége fejlesztését köszönhette, Laci bácsi valahol az élenjárna.18

A pesti valóságból részben a véletlen, részben a családi kapcsolatok révén megismerte Széchenyi Zsigmondot, az akkor éhező Afrika-vadászt, Bortnyik Sándort, Heltai Jenőt és Greguss Zoltánt, a színészt. Egy ízben találkozott Bernáth Auréllel, a Pasaréten, teázott Körmöczi Zsuzsival, ottani nagynénje kertészházában, ahová a villájából kilakoltatván, átköltözött. Az uszodában felnézett Almási Miklósra (az le rá), mert Almási látszólag össze tudta kötni az intellektuális foglalkozást a jó sportolással és rajongással tekintett fel az Évákra, Novákra, Székelyre, akik kedvesen szóbaálltak vele. Az élsportolók külföldre jártak, kívánatos nyugati holmikat hoztak haza, Káté segített — kis haszonra szert téve így - ezeknek értékesítésében. Másik pénzkereseti forrása a magán úszástanítás volt, nem a partról, hanem kis tanítványaival együtt fürödve az uszodában.

A versenyzés 1951 telétől annak nyaráig tetőzött. Nyert országos mellúszó versenyt, gyűjtötte a porcelán és plecsnidíjakat, beválasztották iíjúsági keretbe. Velük együtt járt a Margitszigeti Nagyszállóba vacsorázni, edzett a nyitott fenntartott pályáin, s bár ötvenen a leggyorsabbak közé tartozott, szíve mélyén tudta, hogy nem lesz belőle olimpikon. 1951 nyarán, egy Balaton átúszási verseny során beszerzett egy olyan hónaljfertőzést, mely egyszer s mindenkorra visszavetette. Háromszor operálták, besugárzásokat kapott és a daganat csak-csak újratámadt. Végül Nagyika élesztőkúrája tűntette el máig azt, 1951 karácsonyán. Nála, Kárászon, karácsonyolt és még jópárszor, későbbi egyetemi évei alatt. Nagyanyját bátyja vitte oda, megelőzvén a várható kitelepítést. E baranyai falucskában nyakig ért a hó, a plébános, mint harangozót alkalmazta Kamár nagynénjét, s a szomszédban, Szászvárott, nagybátyja neje patikát bérelt. Kárászon egy cigányasszony nagy jövőt jósolt neki, az erdei magaslesről leugrott a hóba, megszűrték uzsonnakávéját és foszlós kalácsot sütöttek neki. Ilyenkor 79 kilós versenysúlyáról fölgyarapodott 81 kilóra.

Az érettségi fontos és izgalmas esemény volt (a számtantanárnőt elhelyezték, aztán visszahelyeztette az osztály), de a versenyek - most már nem volt első helyezett — hozzáedzették az izgalmakhoz, és csupán matekból nem szerezte meg a kitűnőt.

„Mi akarsz lenni, fiam?”, kérdezte Pályi tanár úr. „Orvos”, mondta ő, és arra gondolt, hogy olyan doktor szeretne lenni, aki az agy-, kedély- és egyéb heveny-betegségeit nem kuruzslással, hanem gyógyszerekkel gyógyítja. A családban, egyik távoli rokona foglalkozott pszichiátriával. A Széchenyi Könyvtárban, hova dr. Balassa ajánlása nyomán jutott be, először nagy érdeklődéssel, aztán erős kétkedéssel olvasta Freud atyamester műveit. Később, az egyetemen, pecsét alatt őrzött Jung tanulmányokat emelt be és cserélt ki Horn Andrissal, és rokonánál, annak kérésére, „teszt”-eket végzett, pár héten át. Az orvosira azonban nem vették fel, mert bár apja priuszát eltitkolta, munkás vagy paraszt kádernek nem számított.

18 Balassa tanár úr fogalmazni tanította a diákokat, felfedve előttük a magyar versvilágegyetem csillagrendszerének titkait. Káté regényírói hátterében a bácskai mesélők közvetlen hatása érződik: apjától halász és vadászélmények ízes elmondását, nagyanyjától a ferencjózsefi idők párbaj és huszárcsinjeit, nagybátyjától - ki visszatért az orosz fogságból - az ottani történeteket és az ősök históriáit tanulta el. Bőjéhez, nagynénjéhez fűződik Heves Marci alakjának kitalálása és megrajzolása, Gombos bácsi saját kollibrijainak trópusi hátterét hívta elő, Baba nénivel, gondolatban az osztrák alpesekben járt, Zulu bácsival, Londonban, Oxfordban gondolatban.

32